Béres Vivien: Babits Mihálynak
Havas homlokon szép redő,
cikk-cakkban felnyergelt –
már megint a zsoltár-erdő,
minap ötvennél jártál,
s talán most írod az utolsót.
Bogárkák tele ez, különös tél
– Attila már rég nincs velem –,
a földön egy széttaposott falevél,
tiéd a díj, csak egyre kérlek:
ne felejtsd el az ötvenegyediket.
2022. január 15.
Pusztai Péter rajza