B. Tomos Hajnal: Ehetetlen bőség
Magasba merevült karok,
égbe fúrt, fehér ujjak :
embererdő, mely megadta magát
a kényszert dörgő istenségnek.
A korlátlan szabadság udvarán
csak bilincses lábak ütemes csosszanása,
kiméra a felhőtlen ég,
olcsó díszlet az ehetetlen bőség –
parancsra lódulunk bele a ködbe,
mint nyáj botsuhintásra :
húsz lépés hegyre fel,
holnap már süket völgyben lenn,
szélben és télben
fogy a hang, senki sem béget,
álarcos őr pecsétet éget.
Pusztai Péter rajza