Faluvégi Anna: Korlátok
A nem-történik-semmi
percekben
néha megáll az idő
az üveg
kávéspohár falára
karikák tapadnak belül
nem tudom meddig tart
a nincs- tovább
üres percekben
megérint a magány
a szavak elbújnak
mint pókok a sarokban
szövik a lényeget
de én semmit se értek
letisztult homályban
fény dereng
füst száll
por kavarog
a város felett
Pusztai Péter rajza