B. Tomos Hajnal: Pusztul a nyelv

Vállam mögül kiszakadt a repülés,
Kővé lett, belémhullott a merülés.

Mint szénégető idő agg tenyerébe,
Bor és kenyér beleszürkült szentségébe.
Unom számolni, hányadik e temetés,
S azt is, mennyit hoz egy újabb égzengés.

Pusztul a nyelv, testem lakatlan épület,
Hátamon hernyózik a jeges döbbenet.

Nem csodálom már a porciózott létet,
Élni akarom s gyermekre bízni a szépet.

2022. február 13.