(Antoine de Saint-Exupéry emlékére)


Többször körberepültem a Földet, s a felhők fölött,
Megérintettelek Isten, s a Kis Herceg megszökött.
Bolyongott, s lassan csillag lett, égi harang kongva hív,
Zuhanok, nyakamba dögcédula-kolomp, tranzitív.

Uram nem kérek csodákat, s lehetetlen dolgot sem,
Adj erőt a hétköznapokhoz, vasárnapként éljem.
Örvendjek a pillanatnak, legyek figyelmes, s mosoly
Szálljon arcomról, napi rutinban ne legyek fogoly.

Tudjak megállni, ha szembe jönnek velem démonok,
Ne kísértsen tapasztalat, se a szikkadt vérnyomok.
Kis lépések művészete az élet, színes öröm,
Korlátok közé feszül az idő, álmaim szövöm.

Különbséget tegyek a fontos és nem fontos között,
Ne csússzon szét az életem, ne legyek sorsüldözött.
Ne vágyjak vissza a múltba, az nekem nem menedék,
Ne csaljanak tőrbe az álmok, nem kell a nyereség.

Gazdag képzeletemet ne lopják el, adj türelmet,
Bírjam a nehézséget, éljem túl a vereséget.
A sorscsapások hadd szolgálják a fejlődésemet,
A szív és a tudat együtt dobogja a békémet.

Segítsek a rászorulókon, az elesetteken,
Az emberek jellemét hadd mérjem csak a tetteken.
Türelmem végtelen, rendeződnek már a problémák,
Mutasd az igazit, a valót, elfogynak a témák.

Most, hogy zuhanok, életem filmje gyorsan lepereg,
Adj erőt, hogy a halállal szembe nézzek, remegek.
Merülök kék tenger egébe, érints meg Istenem,
Ilyen a sors, nem tagadlak meg, te voltál mindenem.

(Csernátfalu, 1999. július 31.)

1. Urbán Jánosné:
   2022. február 13. 21:23

   A talajt vesztett ember kiáltása az Istenhez. Ez egy imádsága a költőnek. Tetszik. A halála előtti kapaszkodó kiáltása valószínűleg akkor íródott, amikor a rákjáról tudomást szerezhetett. Igaz emberi kívánságok szakadnak fel belőle . Remélem, jól van egészségileg. Ezt kívánom teljes szívemből neki.