Törheti a fejét a mosórongy, hát csak törje, kínlódtam én is eleget majdnem két héten át, hol a só, a fokhagyma, mivel reszeljek almát magamnak, ez a legényélet nem nekem való, jön a tél, kell a vitamin, hogy legyőzzem a betegségeket, teát például már tudok főzni, na, s tojást, abban már mester vagyok, tessék, épp az imént hullott ki a kezemből egy friss tojás, leesett a konyha padlózatára, majdnem hanyatt vágódtam rajta, mióta mondom, hogy nem szabad azt a sikamlós csempét tenni a padlóra, tiszta hiába beszél az ember, de most nincs kivel zsörtölődjem, ott van a mosórongy, széttárt karokkal vár azon a szegen, még ki sincs száradva egészen, feltörlöm szépen véle a padlót, kimosom, kicsavarom, mintha láttam volna valahol ezt a mozdulatot, amikor a mosórongyot kicsavarják, de ha már itt van a kezemben, nem vagyok rest, elmosom véle az edényeket is, amelyekben ugyancsak tojás- maradványok vannak, még az elmúlt hét elejéről, szép, tiszta minden, már valósággal csodálkozom magamon, milyen házias lettem, talán túlságosan is házias, a kés nyele is fénylik, leülök egy konyhai székre, gyönyörködni a munkámban, ott jövök reá, azon a konyhai széken, valamit nem jól csináltam, legalábbis a sorrend nem volt helyes, mert előbb az edényeket kellett volna elmosnom, s azután a padlót azzal a mosóronggyal, csak úgy villognak a jobbnál jobb ötletek a fejemben, mint a tálban az evőeszközök az imént, az is lehet, egy egészen más rongy kellene a padló fölmosásához, nem az, amelyikkel az edényeket mostam el, most törheti a fejét a mosórongy, mi történik ebben a konyhában, hát csak törje, én is töröm a fejem, melyik fiókban találok egy másfajta rongyot a padlónak, s honnan lehet fölismerni a rongyok hivatását, a színükről-e, vagy kell lennie rajtuk valami monogramnak?

Forrás: szerző  FB-oldala