Tiéd a régi ház emléke
Mert elhagytad sűrű időben
Tág kapuja és hűs erkélye
Ha visszanézel elmenőben
Tiéd a város, elkísérhet
Égő emléke, egyre látod
Tiéd az elhagyott világod
Rejtekéből suttogó átok
Tiéd az elveszett szerelmed
Nyomát sem leled, kereshetnéd
Az őszi tájba sírt keserved
Mikor a gazdag nyár csak emlék
Tiéd a párod és a gyermek
Míg lassan közelít a távol
Tűnik múltba, száll a jövőbe
Szabadulni szeretet-lánctól
Tiéd még tested és a lelked
De mélyhangú harangok szólnak-
És elfúl hangod, tompul kedved
Elhull a ma s a végső holnap.

Pletyka. Nagy Anna tusrajza FB-oldaláról

Budapest, 2022 február 12.