Álmát meséli a koma, rémálmát. Egy rém arra kényszerítette, hogy bújjon bele a régi ruháiba. Régi, levetett, kinőtt.
Ha lennebb húzta, hogy a dereka ne fázzon meg, vállnál szakadt, ha nyakánál igazította, oldala szorított, a pántok belevágtak a húsába.
– Az még hagyján – meséli a koma – de közben azt kellett mondanom, hogy talál, éppen olyan, mintha rám szabták volna.
– Fenyegetett? – kérdi Vadmalac.
– Fegyverrel nem, csak felemelte a karját. Értettem én a lendületből.
– És mosolyogtál…
– És mosolyogtam.

Forrás: ujnepszabadsag.com