Minden élőnél jobban hasonlít hozzánk,
szétágazik ezerfelé,
amilyen ő, olyan a gondolat-formánk,
és olyan az érzéseké,
külön univerzum, mint mi magunk,
mint ő, míg lehet, maradunk,
s mint az övé, világgá szóródik magunk
nagy része, falvakba, városokba
tömörülünk – tőle tanultuk –,
erőnket megsokszorozva,
mint az erdő lombja,
fejünket összedugjuk
ösvény és lehullt levél fölött,
énekel, sír, beszél a fa, több nyelven közli:
minden fejszecsapás a világot is dönti…

2022. 02. 11.