Rángóizom: Humor Klub

Úgy érzem, hogy a Démol Klub mellett, illetve attól függetlenül életre kell hívni végre a Humor Klubot. Jobb híján használom ezt a megnevezést, lehet Molter Klub is, a nagy író szellemét remélhetőleg nem éri bántás ezzel, de lehetne egyéb nevet is találni neki; a lényege az volna, hogy ezeken a klubesteken a humor, a szatíra legyen a tárgy, függetlenül attól, hogy a meghívott milyen társadalmi réteghez tartozik, mi a foglalkozása, hányas az alibije, miben guru, stb.
Dédelgetett vágyam: humor-klub vándorestek szervezése. Marosvásárhelyen elképzelek pl. egy olyan vendéglőt (!), amelynek tulajdonosa fel tudja mérni, mit jelent cégének a reklám, és zsíroskenyérrel, teával (ezek metaforák) várja a vendégeit. Ezeken az esteken a város, a környék, a szűkebb és tágabb pátria többé-kevésbé szellemes emberei ülnének szerre szembe a kíváncsiakkal, és állnák a “megszólítók” kereszttüzét, vagy, ami még üdvösebb a show szempontjából: vissza is lőnének. Közben lenne vers, zene, komoly muzsika és hepaj, divatbemutató, fotókiállítás és bejátszás, rövidfilm-parádé és videó-mozzanat; amit csak elbír a homunculus rángóizma.
Végül kialakulna egy állandó fészek, ahol ez a klub huzamosabb időre lecövekelhet, ott a művészetkedvelők és a művészek, a humoros és humortalan egyének otthon éreznék magukat.
Eljárnánk a megye és az ország úri korcsomáiba (előadótermeibe) is, de persze nem ez lenne az egyedül üdvözítő létezési mód, hanem minden jó, amit még kitalálunk.
Kedves olvasók, humor- és találkozás kedvelők, mecénások, vendéglősök, pincefelelősök, kérem, írják meg, jelezzék, ha érdembeli véleményük, ötletük, ajánlatuk van! Akkor is, ha ezúttal sem lesz belőle semmi.

Népújság, 1999. február 12., péntek