Erdőközi Sándor – Öcsike – hagyatékából*

Néha szeretnék fenyőfa lenni,
Fenn a hegyoldalon végtelenbe nézni,
Vagy szeretnék maga a hegy lenni,
Tömött kőhátamon hegyi ösvényt vinni.

Társaimmal dörgő hangon beszélgetni,
Mit vihar s dörgés is szeretne túlharsogni,
Vagy kicsiny kis gerlice vágynék lenni,
Mely társával boldogan tud szállni.

Lennék virág, melyet bársonyos leánykéz
Letép, s keblére tesz meleg szívéhez,
Vagy éppen méhecskévé válnék kit néz
A buja virág szirma, csókja lenne méz.

*Közli: Para Olga

(Szilágycseh, 1994)