bármi is történt már velünk
így még nem voltam messze tőled
de hát mindent átvészelünk
karantént járványos időket

laktam már szállóban máshol is
integet szülővárosom
messze van még a távol is
mikor mellőled távozom

fragmentált furcsa falabdázás
ez a megőrült mi-idő
küszöbre tevős bevásárlás
az ember belül úgy kidől

aztán visszadől önmagába
összeszedi az erejét
a mából megint megy a mába
és nem érdekli hogy nehéz

*

te kis kategorikus pillangó,
te kis sárban edzett szitakötő –
te vagy az én édes anyanyelvem.

*

elhoztam magammal a szemed rebbenését
a nyerseségedet
aki nem tudott egyetlenegy almát venni a boltban
annak nincs ideje árnyalásra
elhoztam magammal a végletességedet
a mosolyodat
és a szívedet ezt az örök bánatos csilingelést
szerelem nélkül csak a halál ér valamit

Forrás: szerző FB-oldala