Két öreg / Les deux vieux

És szépen együtt öregedtek.
Bár az apó kissé mogorva,
S az öregasszony keze reszket,
Ha ül a csészét kézbefogva.

Egy nap mindkettőt földbe rakták,
Feküdrek ott lenn facipőben .
És ott is egymást megtalálták,
Miként hajdan kávézás közben.

És egymás szavát megértették,
Mint máskor, bár szót nem váltottak,
Kéz nélkül is megérintették
Egymást, hogy vetett ágy előtt voltak.

S a ciprusok alól kinézvén
Az ég sötétlő ablakára,
Ámulva kérdezte a két vén:
Szívük elmúlhat valahára?

Fordította: Bartha György

Ils avait vieilli ensemble.
Le vieux quelque peu bourru,
La vielle dont la maine tremble
Sur la tasse où elle a bu.

On les mit un jour en terre,
Elle et lui, sabots aus pieds.
Et, là, ils se retrouvèrent
Comme autour de leur café.

Et, sans mots, ils se parlèrent
Comme ils l’avait toujours fait
Et, sans mains, ils se touchèrent
Comme près du lit défait.

Et, penchés à la fenêtre
Du ciel noir, sous les cyprès,
Emus, ils se demandaient
Si jamais leurs coeur mourrait.

1. Demeter Maria:
   2022. február 24. 08:11

   Köszönöm ezt a verset is. Számomra megnyugtató versek.
   – Eszembe jutnak szüleim , az ebéd utáni kávézásuk, ahogy reszkető kézzel fogták kávés bögréjüket. Szent volt ez a napszak, maga a megtestesült békesség.

   – ” S a ciprusok alól kinézvén”
   Szivük csendjét, békéjét ciprusok lombja védi már, csak ők nem tudják ?