Dinók Zoltán: Az orvos traumája
Egyik szobából a másikba járt. Nem tudta feldolgozni ezt a traumát. Néha könyvet vett a kezébe, de azon csak elálmosodott. Hamarosan megjött a felesége, Linda. Örült, amikor meglátta. Az lepakolt.
- Hogy vagy? – kérdezte egyből.
- Tartom magam.
- Bevetted a reggeli gyógyszert?
- Menj ki egy kicsit a friss levegőre.
- Most inkább olvasok.
- Te tudod.
Ádám a Bibliát vette kézbe, Jézus példabeszédeinél. Arra volt most szüksége. Linda közben rántottát sütött. Aggódott uráért. Hiszen gyógyszerfüggő lett. Este mikor ágyba bújtak, beszélgetni kezdtek:
- Szerintem nincs nagy bajod! – mondta Linda.
- Szerintem se. Hiszen orvos vagyok.
- Majd felépülsz ebből.
- Majd az idő begyógyítja a sebeimet.
Másnap Linda munkába ment. Ádám már sokkal jobban érezte magát. Lelkileg-idegileg. A tévét is bekapcsolta, ahol vígjáték ment. Tudott végre nevetni is. Másnap kontrollra kellett mennie. De ma még szórakozni akart, hiszen mindig frusztráltan és nagy feszültséggel ment az orvosához. De most viszonylag szorongás nélkül zajlott le a kontroll. Hazafelé jövet boldognak látszott a sok keserű hét után…
Linda is javulást látott. Abban a pillanatban is, ahogy hazajött az irodából. Ádám jó színben volt, épen működött az idegrendszere. Linda azt kérdezte:
- Mit beszéltél az orvossal?
- Javulást lát az állapotomban.
- Nagyon helyes.
- De még sokat kell gyógyulnom!
- Hát persze.
Majd Linda magára hagyta. Ádám újra elővette az orvosi könyveit. Este jókedvvel feküdtek le. Másnap azonban egy kis galiba történt. Ádám berúgott. Linda majdnem hanyatt esett, amikor meglátta részegen az urát.
- Miért ittál?
- Nem tudom feldolgozni azt, hogy nem tudtam ezen a betegen segíteni.
- De az élet megy tovább… Miért nem fogod fel ezt? És a gyógyszer? Így akarsz ittasan gyógyszert szedni?
- Ebben nincs nagy gond. Kipisálom a szeszt.
- A szerveidben lerakódik a méreg.
Ádám egy nagyot sóhajtott. Linda elvette a pénztárcáját. Ádám szomorúan feküdt le, miután nem is merte bevenni a tablettáit. Másnap Linda idegesen ment dolgozni. Ádám még aludt. Mikor felkelt bevette a gyógyszereit, megmosakodott, és reggelizett. Megfogadta magában, hogy többet nem iszik. Felhívta egy pap telefonszámát. Miután sikerült egy találkát megbeszélnie, máris jókedvű lett. Linda mikor hazaérkezett, szintén látta, hogy valami „dologban” ténykedett.
- Mi van veled?
- Mi lenne?
- Olyan furcsa vagy!
- Egy pap majd segít rajtam!
Linda különösen furcsa képet vágott. De helyeselte a dolgot. Ádám megmosta a haját. Majd ágyba bújtak.
- S mikor mégy a paphoz?
- Holnap reggel nyolckor.
- Vigyázz majd magadra.
- Elmesélek neki mindent.
- Jól van.
S Linda nyugodt lélekkel falnak fordult s elaludt. Másnap reggel mindketten korán keltek. Lindának is nagy volt a hajtás a munkahelyén. Ádám meg néhány kórlapot előkeresett s ketten elindultak. Az utcán el kellett hogy váljon az útjuk.
- Minden jót s ügyes legyél! – mondta Linda.
- Az leszek! – nyugtatta meg nejét Ádám.
S Linda majdnem könnyezett, majd buszra szállt.
Pusztai Péter rajza