háborúk
taplója
szikkad a kályhán,
romlik az alvóban a vér

kipirulva lesiklom lécem puha fáján
karcsú nyomom a hóban – szakadó kötél

hevítő bunda
hűvös visszájára fordul,
szelíd éjjeli tűz
fogát növesztve ég

s mind, ami érthető, csöndes nyugalmat érlel,
vacogva ébred, mint a tűrt cseléd.

csak a tapló
(a vén szalonnabőr)
kunkorodik sziszegve a kályhán

s valahol a kova is fickándozik
mint feszülő, beteg ér apám szíve táján

1. Cseke Gábor: Tapló és kova | Lenolaj:
   2024. május 18. 20:49

   […] a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap […]