„Csak arra lehet számítani, hogy az emberek,
különféle technikák révén, boldogok lesznek, de […]
szabadok soha.” (Selyem Zsuzsa, irodalomtörténész, író)

Szabadság, nézlek: mint egy Buddha-szobor,
ülsz valamin, a szemhéjad lecsukva,
s nem tudom, álmodsz-e, vagy imádkozol.
Tűnődöm, hogy hová – a múzeumba

rakjalak? Senki még nem látta szemed.
Látsz-e egyáltalán, vagy megvakultál.
Nevedben égetnek el szót, könyveket,
fegyvert vásárolnak a Béke-pultnál.

Tűnődöm váltig: mire alapoztak?
Megfejthetetlen, mi az ott alattad,
szamarak, lovak máig vitatkoznak,
mi az, amit az ember nem akarhat,

s mi az, amit igen, de csak magában,
titokban, zárt ajtók, ablakok mögött,
mint igazságot a metaforában.
Hallgatsz, s nem tudom, van-e hozzám közöd…

2022. 02. 08.

1. A. L. Márton:
   2022. február 26. 08:23

   Azon tűnődök, hogy hogy nem érdemel kommentet egy ilyen vers? Nem vennénk észre a fajsúlyos lírát, csak a csacsogást? ÖRÖMMEL OLVASTAM.

2. elekesferi:
   2022. február 26. 17:27

   „csak a csacsogást?” venné észre, aki ezen az oldalon jár? Tévedés! Minden jót megjegyzünk és értékelünk, akkor is ha nem szólunk hozzá! Sajnos, annyi semmitmondó, magánlevélbe való kommentet olvasunk, hogy sokszor nincs kedvünk szaporítani a fölösleges csacsogást…
   Üdv: Feri.