Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.) magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke, az 1848-1849-es magyar szabadságharc szellemi vezére, a mai napig élénken él a világ magyarjainak az emlékezetében. Kossuthfalváról származó birtoktalan evangélikus köznemesi család sarja volt, családjának első okleveles említése 1263-ból való.
Az elemi iskolát Sátoraljaújhelyen a piaristáknál végezte, majd az Eperjesi evangélikus kollégiumban folytatta, végül a Sárospataki Református Kollégiumban fejezte be. Dolgozott ügyvédként, a megyei politikai életbe reformellenzék tagjaként kapcsolódott be, országgyűlési követ is volt, írásai miatt börtönbe zárták, itt tanult meg tökéletesen angolul. A Wesselényi Miklós által kidolgozott reformpárti ellenzékiség hagyományait folytatta, 1847-ben megalakult az Ellenzéki Párt, amelynek programját lényegében ő fogalmazta meg. Döntő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés megszavazta az 1848-as forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket, és a bécsi küldöttség kikényszerítette Bécs hozzájárulását. Nevéhez fűződik az önálló magyar pénz, a Kossuth-bankó megteremtése, és az ország első költségvetésének összeállítása. A szabadságharc menetében óriási feladatokat oldott meg mind a hadsereg megszervezése, mind a nemzeti ellenállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében. A világosi fegyverletétel után Kossuth eltávozott Aradról, Bem szétvert seregéhez csatlakozott, de a kormányzást nem vállalta fel. Orsovánál elásatta a Szent Koronát, majd török földre menekült. Kossuth a törökök részéről kiváló tiszteletben részesült. Törökországból 1851 szeptemberében egy amerikai gőzössel Angliába utazott. Útja valóságos diadalmenet volt, angol földön még senki idegent nem ünnepeltek így. Több angol nagyváros után Londonba ment, MacCarthy történész valódi tüneménynek nevezte a fogadtatását és ünneplését, sajnos ettől távolt tartotta magát a hivatalos politika.
Az Amerikai Egyesült Államokba 1851 végén érkezett, New York kikötőjében tízezrek köszöntötték, 31 ágyúlövést adtak le tiszteletére, a köztársaság kormánya, országgyűlése és népe vetekedett egymással a Kossuth iránti tisztelet kimutatásával. Fogadta Millard Fillmore amerikai elnök, 1852. január 5-én a szenátus, majd 7-én a kongresszus két háza köszöntötte a magyar vendégeket. Kossuth úgy jelent meg az különböző kiadványokon és plakátokon, mint a szabadságért áhítozó európai népek képviselője. Egyre több amerikai a Kossuth nevet középső névként kezdte adni a gyerekeinek. Kossuth a szabadság jelképe lett, és maradt máig is. A washingtoni ünneplés után hét és fél hónapos országos körút következett, 1852. február 19-én Cincinattiban felvették a szabadkőműves páholyba. Utazásai során Magyarország érdekeit szolgálta, készülődött egy újabb szabadságharcra. Kossuth tiszteletére megalapították 1851-ben a Kossuth megyét (Kossuth County), ami a Iowa államban található. Az itteni polgármesteri hivatal előtt található Kossuth szobra. Ezt az államot a Mississippi választja el Illinois és Wisconsin államtól, nyugaton pedig a Nebraska államtól. Iowa fővárosa Des Moines, és 1846. december 28-án csatlakozott az Unióhoz. Az államot a korábban itt élő iowa sziú nyelvet beszélő indián törzsről nevezték el. Az utóbbi történelmi kutatások ómagyar szavakat is felfedeztek ebben az indián nyelvben. Bartok Béla népzenéjüket is tanulmányozta, pentaton vonalon sok magyar vonatkozása van. Két kisváros az USA-ban, Ohio és Mississippi államban felvette a Kossuth nevet. A washingtoni Capitolium és New York a Riverside Drive és a 113. utca kereszteződésénél található Kossuth szobra.
Kossuth visszatért Európába, és Londonban telepedett le. 1894. március 20-án Kossuth visszaadta lelkét a teremtőjének. 1894. március 30-án elindult a Kossuth koporsóját, valamint felesége és lánya hamvait szállító különvonat. Osztrák területen dísztelenség és közöny kísérte, de magyar területen ezrek álltak, térdeltek a vasút mellett, beszédet mondtak, Kossuth-nótát énekeltek. A Magyar Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, innen a Kerepesi temetőbe több mint félmillió gyászoló kísérte utolsó útjára. Az egész világ megemlékezett róla, meggyászolta.
Sipos Jánosné Bereczki Anna, a már súlyos beteg Kossuth orvosával, Henfi Ignáccal levelezett, melyben a családnak felajánlotta a hétfalusi nők nevében a szemfedő és a fejpárna kihímzését, és rózsaszirommal való kibérlését. Ezzel is lerótta Hétfalu a Kossuth iránti tiszteletét. A türkösi Kossuth Lajos utca évtizedekig Lajos utca név alatt létezett, majd átkeresztelték. 1902-ben Brassóban és Hétfaluban is rendeztek Kossuth-ünnepségeket. Istók János bácsfalusi születésű szobrászművész elkészítette Kossuth Lajos mellszobrát, amit 1905-ben Várfalán avatták fel. 1906-ban Istók János felajánlotta, hogy díjtalanul megmintázza gipszbe Kossuthot, hogy a készítendő szobrot a Csernátfalu főterén álló honvéd emlékműre helyezzék. Sajnos a Nagy Háború a történelemnek más irányt szabott, idegen csizma tapossa a főtéren a megmaradt jelképeinket. Az összmagyarság nevében felrovom a magyar filmművészetnek azt a tunyaságát, hogy egy évszázad alatt nem volt képes készíteni Kossuthról több Oscar-díjat is kiérdemelő nemzetközi filmet.
Barcasági magyarként elgondolkodom, hogy Kossuth szobrok Amerika szerte emlékeztetnek a szabadságharc eszméire, Kossuth megye is található, a világ többi részén utcák, szobrok hirdetik Kossuth nagyságát, de itt a hazai tájamon, se Brassóban, se Hétfaluban nincs Kossuth szobor, de még utca sincs róla elnevezve.

Kossuth ünnepélyes fogadása New Yorkban