– vadászgépektől recseg az ég
csak eső még nem bombák hullanak
bizsereg a föld magokat növeszt
a sár pezseg és bugyborog a nap
tetők alatt és ablakok mögött
bujkálva élünk mint a bogarak
valami készül érezni az ízét
de fordul a fény és továbbhalad
–
állat vagy isten érez és szeret
de nézd inkább a vad növényeket
lentről fel nincs más törvény ki a sárból
míg új magokat nem szórhat magából
le fel le ennyi
semmi az egész
ha földre dőlsz is csak az égre nézz
–
a földre csorog és felszáll a felhő
városok égnek de megáll az erdő
a vért az eső bemossa a földbe
a fűre dőlj le
–
tükörben élsz csak emberistenállat
kinek ölni kell minden életért
a növényeké lesz végül a föld
mert feltámad ki maga sosem élt
–
ha nem bírod a félelmet igyál
szédülj és gajdolj vesd oda tested
a fájdalomnak és a rémületnek
mint a matrózok meg a katonák
a gyökerek közé csak így jut át
a porból porba így dől le a test
a csontok közé csorog az eső
a fogak között víz hangja: szeress
vadászgépektől recseg az ég –

Le. Fel. Ez a címe ennek a régi versnek, jó hét éve írtam Finnországban. Egyedül laktam egy házban egy boszorkányos erdő mellett, és szorongtam, pedig szerettem ott lenni, de a fehér éjszakák nyugtalanító fénye mellett valami névtelen rossz is ott lebegett felettem, miután rám, a vendégre bízták a szentivánéji máglya meggyújtását, és egy erősen kapatos helyi ember, amikor átnyújtotta az égő ágat, kimondta, hogy kit jelképez nekik a máglyára ültetett papírfigura: azt az államfőt, akinek a támadásától történelmi tapasztalataik fényében a legjobban tartottak (és tartanak azóta is). A körülállók összenéztek, hogy ezt azért mégsem kellett volna megmondani egy idegennek – de én értettem, mert van elég tapasztalatom a katonás diktatúrákról, és szó nélkül meggyújtottam a máglyát. Ott és akkor valami eldőlt és meg is tört bennem, mert megértettem, hogy tehetetlenségében mire is vetemedik az ember, mielőtt rázárulna a sorsa.
Azóta még nagyobb veszélyben a Föld, és mi emberek egymást öljük – ha így folytatjuk, tényleg a növényeké lesz végül minden, mert a természet nem adja fel, ebben biztos vagyok.

Forrás: szerző FB-oldala

1. Demeter Maria:
   2022. február 27. 08:29

   „állat vagy isten érez és szeret ” És közbül az emberből szörnyeteg lesz ?
   Érzéssel írt,megkapó sorok.