(Hendi Ilma emlékére)

Kél a fény, és kél az élet, egy új világ kipattan,
Szelíd szellő balzsamozza, hasad a jég riadtan.
Kandikál a hóvirág, a rigófüttye megrezzen,
Zsenge pillék keringőznek, titkok fátyla felrebben.

Szélbe kiáltott álmokat, virágzik a kikelet,
Csend oltárán gyertyák égnek, a Jóisten hol lehet?
Patakként folyó gondolat, elviszi a gondodat,
Hirdeti az igét a hegy, karjaiban elaltat.

Cédrusok közt citadella, rózsa óra csilingel,
Kirobbanó kozmikus hő, fényes útra bilincsel.
Mestered robogó vonatán, megölel a táltos,
Szellemvirágok szirmain, lepkelelked ábrándos.

Leltél kincset, s mint üstökös, híveid közé szórtad,
Kinyílt az aranykapu, jövődbe zártad a múltad.
Hűs csillagfényben, angyal szárnyán, mindig megérintesz,
S a szellemvilág küszöbéről, néha visszaintesz.

(Csernátfalu, 2021. november 28.)

1. Bodolai Gyöngyi:
   2022. február 28. 09:35

   Gratulálok, nagyon eltaláltad.
   Gy.

2. Csík László Ágostonné:
   2022. február 28. 11:08

   2. Csíkné Klára:

   A verset olvasva az az érzésem, hogy az író Mihály szerette Ilmát, ismeri költeményeit. Többször idézi Ilma megható és szép gondolatait.

   Köszönjük Zsolti, hogy elküldted nekünk az emlékverset.
   Klára és Laci

3. Doniga Lenke:
   2022. február 28. 12:51

   Az aranykapu amelyen a “titkok fátyla felrebben” és “megnyílik a Dimenzió kapu – azon túl
   “megölel a táltos” , az őrangyalod, a szeretett mestered, a Felsőbb Éned.
   Vajon ez a “szellemvilág küszöbe”?

4. Hajós Mária:
   2022. február 28. 14:11

   Nagyon tetszik!!! Gratulálok!!!
   Kell folytatni!!!