cidrizik belül a lélek a szél fújt még előbb most szélcsend van

Szomorú ősz volt… Az ősz megrázta a fákat, s vörösre festé leveleiket. De vörös volt ott a föld is, a kis magyar tenger táján, a Balaton kies vidékén. Az egész parton nyüzsgött a temérdek szerezsán katona. A szegény nép Sümeg, Siófok ormairól nézte, mint lepi el az egész környéket a piros lebernyeges sereg, mint gázolja […]

A mi legfőbb, mit ki ne felejtsen senki, midőn a nemzeti hadseregről beszél: mi előtte és utána járt annak, mint Jehova, nappal ködnek, éjjel tűznek oszlopában: a nép! A nép, ki eszével, találékony furfangjával, jóakaratával, szellemével védi, sietteti, inti, buzdítja, őrzi imádott hadseregét, néha tízezrével melléje áll és megfélemlíti tömegével az ellent. J/ókai/. M/ór/. Forrás: Lapok […]

Éjszaka, a szabad ég alatt állva, a fegyverre támaszkodni, szó nélkül, dal nélkül, tűz nélkül, végig nézni a mezőn s aztán elgondolni, hogy ez itt nem virágzó rét, hanem temető; hogy azok a falvak ott a lőtávolban, fehér házaikkal, hajladozó jegenyéikkel, nem vendégszerető tanyák, hanem gyilkos vermek; hogy minden árok, minden bokor mellett a halál […]

Nem tudom járt-e a kezükben Sántha Attila legújabb székely szótára, amelyet ezekben a napokban több helyen is bemutattak, de ha nem, akkor hadd csináljak egy kis kedvet hozzá, mert én már töviről-hegyire elolvastam, mivel a tegnap este Csíkszeredában, a Csíki Moziban a szerző, munkatársak és a kiadó jelenlétében a nagyközönségnek is beszéltem róla.

A rettenetes angolt Munsch-nak hívják. Doktor. A mese Monte Carlóból érkezik. Folytatásos mese. Az egész Riviéra lázban van. Érkezett Nizzába egy rettenetes angol, aki naponkint átzónázik a monacói fejedelem kis országába, és reszket tőle Monte Carlo híres palotája. Munschnak egy gépe van ugyanis, és a rulett-asztal úgy igazodik, ahogy a rettenetes angol nyerőgépe akarja.

Mikor a modern Franciaország fiók-Voltaire-jai múlt-romboló, legenda-faló dühbe borulnak, mindig a Jeanne d’Arc-legendán kezdik a dolgot, ők tudják, miért, de a kis csodálatos Jeanne-ra haragusznak legjobban. Mikor róla írnak, beszélnek, haragtól reszket a tolluk s rekedt a hangjuk. A haragos libre penseur professzorkák már mi mindent ki nem derítettek a domrémy-i kis parasztleányról!…

Az „újratöltött” Vitorla-ének nem kíván szokványos emlékkönyv lenni. Eredeti formájában újraközli ugyan a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadónál 1967-ben megjelent antológia teljes szövegét – beleértve Lászlóffy Aladár szerkesztői bevezetőjét és a szerzőket ismertető életrajzi adatokat is –, de egyszersmind továbbköveti az ötven évvel ezelőtti szerzők életpályáját, munkásságát, és – ahol ez lehetséges – jellegzetes mutatványt kínál fel […]

Máriás József nyugalmazott újságíró. Felsőbányán született 1940. január 30-án. Elemi iskoláit szülővárosában, a gimnáziumot Nagybányán végezte 1957-ben. 1962-ben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári képesítést nyert. 1964-től a nagybányai Bányavidéki Fáklya, 1968 és 1990 között a Szatmári Hírlap, 1990 és 2001 között a Szatmári Friss Újság munkatársa.