Az ember nézi és látja a világot, s azáltal, hogy nézi és látja, már az övé. Ilyen szempontból is feledhetetlen Székely János verse: „Nekem nagyon hiányoznak majd a föld, a fák, a csillagok, / S hiányzik, hogy én nem hiányzom a világnak, ha meghalok. // Pedig eltűnik belőle a szem (s vele a látomás), / […]

Bélyeg a magyar labdarúgó-csapat 1953-as londoni győzelme emlékére. * A leghíresebb magyar labdarúgó együttes a II. világháború után a Gallowich Tibor, illetve később Sebes Gusztáv által kialakított Aranycsapat volt klasszikus összeállításban: Grosics Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. 1950 júniusában a lengyelek elleni mérkőzéssel Varsóban 5-2-es győzelemmel kezdődött a sikersorozat.

Hosszú évek óta nézegetem a fametszeteit. Már a technika is elvarázsol; hogy mégsem kizárólag a technika, azt onnan tudom, hogy más fametszeteket esetleg észre sem veszek, vagy éppen csak, és már megyek is tovább. Hogy mennyire belém ivódtak, jól mutatja, hogy gyerekkoromtól ott lógott a falon az egyik „vizes” műve, most még sincs fogalmam, melyik […]

Az Alpok téboly vánkosán sziporkázik a reggel, felhők között bújócskáznak a feltörő formák. Dacol a némaság. A megmérettetés zsámolyán feszül a húr. Feszül a gondolat. Mint fénytelen útitárs ülök a Szent-Gotthárd átkelőn. Fülemben zsongnak a summázó szavak: napfény, dal és szerelem. Testet öltenek, és beszédbe elegyednek a hétköznapjaimmal.