A tolakodó kérdések szunnyadó tétlenségében újból végig jártam azt az utat, amelyet annyiszor felemlegettem az évek folyamán: Ravától Vár-lakig. Ez alkalommal egészen más események tükrében.

Írásunk hőse a magyar nemesség legnépszerűbb költője volt a XIX. század elején. Már korábban, 1793-ban – sok más jeles hazai fiatal férfiúhoz hasonlóan – a bécsi testőrség tagja lett, de könnyelmű életmódja miatt áthelyezték Milánóba. Itt 1796-ban francia fogságba esett.

Szlovén–magyar összefogással állították helyre az olasz határhoz közeli Budanjében Rostás Pál (*?–1813) egykori magyar huszár emlékművét, halálának 200. évfordulóján. A napóleoni háborúk során az 5. Radetzky-huszárezred közvitéze egymaga kitartott hatvan francia gyalogos és hét lovas ellen, az egyenlőtlen viadalban harminc lövés érte. 

Az osztrák főváros bevásárlóutcája, a magyarok által különösen kedvelt Mariahilfer Strassén, a régi katonai akadémia mellett lévő helyőrségi templomban tábla, a bécsi Nemzetvédelmi Akadémia épületében pedig mellszobor őrzi Bolyai János (1802–1860) emlékét, aki tanulmányai egy részét ezen a katonai akadémián végezte 1818–24 között. Táblák emlékeztetnek még rá Ukrajnában és Csehországban is.

Olvasom újságokban, különböző fórumokon, hogy milyen megbotránkozással jár, ha kiderül valakiről, hogy megnadrágolja a gyerekét. Túlkényeztettet nevelési formák szerint értelmezik a műveletet, hiszen a gyerekre ráfér olykor az útmutatás. Tőlem ugyan nevezhetik megengedhetetlen, minősíthetetlen eljárásnak is, de úgysem tudnék beállni a jajveszékelők soraiba.

A két Bolyai közül az apa, Bolyai Farkas (1775–1856) több mint fél évszázadig dolgozott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként. Ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért, miközben más tudományterületekkel, illetve művészetekkel is foglalkozott.

Olyan a napom, amilyennek eldöntöttem. A tegnapot eltemettem, aludjon. Úgyis felébresztem, ha kell. Ma nevetni fogok, és bizakodom. Erőm van, édes anyámtól kaptam. És bennem még ott van a világ. Onnan bányászom elő a maira valókat. Jó nekem. Végignézek a dolgaimon.

Látva, hogy mit művel a román állam a marosvásárhelyi katolikus líceummal meg az államosított katolikus egyházi vagyon visszaszolgáltatásával, miként akadályozza azt, akaratlanul is Onisifor Ghibu tanár úr jut eszünkbe. Ő volt az, aki Trianon után a román állam magbízásából birtokba vette a Kolozsvári Egyetemet és a Kolozsvári Nemzeti Színházat.

Az igazi tanárember nevéhez hamar hozzátársul a bácsi, néni kifejezés. A valóban rátermett, közkedvelt, megbecsült pedagógusok érdemlik ki ezt a közvetlen, emberi közelséget sugalló megnevezést, amely eleinte talán furcsának és korán érkezettnek tűnhet számukra. Birtalan József is így lehetett vele, egész fiatalon vált Jóska bácsivá.

Még feb­ruárban írtam egy rövid szössze­ne­tet Köny­vek élete címmel, mely­ben különös élményről számol­tam be: hogy egy on­line köny­ves­bolt kínálatában rábuk­kan­tam Las­ka La­jos című köte­tem egy an­tikvár példányára, ben­ne de­dikációval. (Az írás itt ol­vas­ható). Ak­kor azon mor­fondíroz­tam, va­jon ki fog­ja meg­ven­ni a köny­vet, s mit je­lent majd neki az a se­cond hand de­dikáció, mennyi­re értel­me­zi újra […]

Nem túl sok figyelmet kapott a hazai magyar sajtóban az a felvetés, hogy Angela Merkel keserves győzelmének hatására milyen utat vesz Európa. A németországi választások ugyanis legalább annyira szóltak Európa jövőjéről, mint a Németországéról. Az pedig, hogy Emanuel Macron francia köztársasági elnöknek a párizsi Sorbonne Egyetemen elmondott keddi beszédéről, amelyben az EU-t alapjaiban átalakító elképzeléseit […]

Minálunk tavasztól télig csak úgy potyognak az ünnepek. Most nem magamba fordulok ezzel az irodalmi évfordulóval, hiszen én még nem írtam akkor, amikor a könyv összeállt nagy politikai vajúdások közepette. 1967-et írtunk akkor, ragyogott a VITORLA-ÉNEK nevű antológia. Egek. Huszonnyolc erdélyi, magyar s fiatal költő.

2017. szeptember 19-én, a marosvásárhelyi középkori várban Kedei Zoltán festőművész vendége ezúttal képzőművész, a makfalvi születésű Suba László szobrászművész. Újszerű a Vár-laki találkozók palettáján egy képzőművész bemutatkozása, ami remélhetőleg jó gyakorlattá válik. Suba László nem érkezik üres kézzel: tollforgatók, népünk nagyjai arcképét formázó agyagplaketteket és egy kisplasztikát is hoz bemutatásra, sőt néhány megjelent kötetét is. […]

Talán a címben szereplő mondattal lehetne legrövidebben összefoglalni azt a bő másfél évet, amely alatt az író nevét viselő egyesület igyekezett mindent megtenni, hogy Tamási Áronról méltó módon megemlékezzenek.

Emléktáblát avattak  Genersich János (1761–1823) szepességi evangélikus tanár és történetíró tiszteletére Bécsben, az egykori lakóháza falán. A történész, pedagógus, író, történeti művek, tankönyvek, pedagógiai célzatú ifjúsági regények szerzője, aki Johann Genersich néven is ismert, (a felvidéki) Késmárkon született. 

Murádin László, a 86 éves nyelvész legutóbbi kötetét – a Hókuszpókuszt – olvasva kedvünk támadt keresni—kutatni a dolgok eredetét; utánanézni a dolgoknak; elgondolkozni azon, hogy miket beszélünk. Mert olykor jobb lenne, ha hallgatnánk. A könyv az Europrintnél jelent meg, Nagyváradon.

Itt egy kilapított róka, néhány kilométerrel arrébb egy „élére vasalt” kutya (ahogyan egy ismerős nevezte), pár perccel később egy újabb temetetlen állattetem mellett haladunk el, de már nem felismerhető, hogy macska vagy róka volt-e élő korában.

/Értelmező kézi szótáramból/ Egyre inkább azt érzem, semminek sincs értelme. Minden ugyanúgy forog a nap alatt, elindul, majd visszatér oda, ahonnan elindult. Körforog. És mikor rájön erre, sem hagyja abba. Nem tudja. Kitörni sem látja értelmét. Szédülten rogy le, és kezdi újra.

AMERIKA 2017.09.09. Hangzanak el olyan hangok, hogy tárgyalásos úton szüntessék meg a feszültséget. Merkel mondta, majd megint Merkel. Majd Oroszország és Kína. Elgondolkoztam, hogy vajon az hogyan történne… Obama ugye, nem volt hajlandó figyelembe venni a prikulicsot, de most annak bombája van…

Úgy hozta a véletlen, hogy jelen lehettem a marosvásárhelyi katolikus líceum eddigi tanévkezdéseinél, a történész konferenciák után alkalmam volt elbeszélgetni, nem is egyszer, leváltott igazgatójával és természetesen a Marosvásárhelyi Forgatagon magam is aláírtam azokat az íveket, amelyeken a szülők egy csoportja gyűjtött támogató aláírásokat, még akkor is, ha eleve látszott a táblázatokon, hogy személyi adatok […]

HIDROGÉNBOMBA / A nagasakinál tízszer erősebb 2017. 09.09. Azt hittem, már befejeztem azt a kéziratot, amelyikből könyvet tervezünk Véghelyi Balázzsal, s amelyiknek a borítóját beszéljük meg Szilágyi Varga Zolival, de a valóság lazítani nem enged.

ÖLBE TETT KÉZZEL 2017-08-31 Megint csak a japán nő jut eszembe, a japán népesség, amelyik már megszenvedett egy atomtámadást. Odaképzelem magam közéjük, vagyis lélekben japán vagyok, s várom a bombát. Ölbetett kézzel vagy széttárt karokkal, az eredmény szempontjából mindegy.

JAPÁN 2017-08-30 Igencsak átéreztem a tegnapi tévéhíradóban megszólaló japán nő gonját: azt, hogy rettenetes emlékeket ébreszt a Japán fölött elszálló észak-koreai rakéta, továbbá, hogy fogama sem volt, hogyan tegyen eleget a hatóságok felszólításának, mármint hogy atombiztos bunkerbe meneküljön. Hol van az? (Hova legyen el, ha robban…)

/Értelmező kézi szótáramból/ Háziszörnynek párja is van. Úgy lett szörnyella belőle, hogy befagyott. Egyszer csak visszavonta magát és hátracselezett, mint a rákok. Csakhogy ő ember volt. Nem adott, nem kért, nem szólt, nem beszélt vissza és nem is simogatott. Mondom: befagyott, mint a tej, ha télen kitetted a hóra.

Benyovszky Móric (1741–1786) a Nyitra megyei Verbón született. A magyarok mellett a szlovákok – sőt a lengyelek – is magukénak tekintik, a budapesti és a pozsonyi televízió évtizedekkel ezelőtt közös filmsorozatot forgatott róla, Vivát Benyovszky! címmel (szerepét szlovák színművész alakította).