egyértelműen s a földön jussak eszedbe amikor repülök 2018 – február  

Nászta Katalin: Madárlak úgy madárlak téged ahogy senki más

Amikor New Yorkba költöztem, az esős napokon – ha csak tehettem – kimentem a városba az esőben mászkálni, és áhítattal néztem a New York-iak csudaszép színes esernyőit, valamennyi, mint valami színes mese. Jött egy piros valami reklámmal rajta, majd egy kék sietett el mellette Apt. 5 felirattal, amit sosem fejtettem meg azóta sem, akkor sem, […]

Torda fölött a farsangnak idő előtt nyaka törött, az ég kékje, mit sem sejtve, maszkabálhoz öltözködött: ott, ahol az ember lakik, ég-kisasszony mocskos szürke lepedőbe törülközött,

Nászta Katalin: Beszőtt ég lehetne szőnyeg úgy beszőtte ágaival az eget

Reggel fél nyolc. Az ajtók záródnak, apró zökkenéssel indulunk. Bent járunk az alagútban, amikor az orromat rég nem érzett bűz csapja meg. Mintha az egykori hármas troliban ülnék Kolozsvárott. (Egyszer nem bírtam szó nélkül. – ”Valaki baromfit szállít.” – Amire az előttem álló megfordult. – ”Tehenet, uram, tehenet!”)