Hetek óta fájt a térdem, méghozzá nagyon. Nem emlékszem rá, hogy megütöttem volna. Egyik napról a másikra tört rám a fájdalom. A röntgen nem mutatott ki elváltozást. Az orvos a kímélő életmódon kívül enyhe fájdalomcsillapítót javasolt. – Akupunktúra – mondta ellentmondást nem tűrő hangon a feleségem, és beprotezsált egykori jótevőjéhez, a kínai csodadoktornőhöz.

„Századunk / a 20. századról van szó – szerk. megj./ első évtizedében a könyvolvasó közönség nemigen tudta eltartani íróit, ezért azok hírlapi munkára szorultak. A kényszerűségből a magyar újságírás visszahozhatatlan fénykora állt elő: egy korszak, melyben szinte mindennap és szinte minden újságban olyan nevek jelentek meg cikkek, karcolatok, tárcaremeklések alatt, mint Adyé, Kosztolányié, Móricz Zsigmondé, […]

Nem mondhatnám, hogy nagy fotós vagyok,de meg kell hagyni, ez a kép most sikerült. Persze része volt benne a legelképesztőbb Piktornak (Természet), no meg a – nem leg-,de elképesztő – digitális technikának, amelynek lenyűgözően finom applikációjával ráfókuszáltam a stégre ott a Tatai-tó partján, ahol éppen szárítkoztak a gyerekek – a naplemente aranyló-pirosló melankóliájában.