Amikor az olasz nap lemegy… a busz pedig Firenzéből Rómába, az örök városba. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Velencét láttuk, és nem döglöttünk meg, Firenzét láttuk és majdnem megdöglöttünk, Rómában aztán…

A világ legszebb temploma (Gaudí Sagrada Familiája mellett) a firenzei Santa Maria del Fiore, sikongatóan szép. Nem fér bele egyetlen fényképezőgép lencséjébe sem a teljes élmény, a körbeszaladgálás, hát ha még be is jutna az ember, de kint is épp elég néznivaló akad. Alul eltakarják az emberek, de felfelé minden közel van az éghez. Na […]

A velencei oroszlánfejekről eszembe jutnak a szatmári Törvényszék oroszlánjai… ott a falon, felnőttmellnyi magasságban vicsorognak a gipszoroszlánok. Mikor még csak pipiskedve értem el őket, s a család arra sétált, nővérem mindig figyelmeztetett rá: most, most jön az oroszlán. És egyre biztatott, hogy dugjam be az ujjam a szájába, hisz nem harap, de én nagyon féltem, […]

Mindenhol magyarokba botlik az ember… Winkler Lajos garibaldista alezredes (1810-1861) Velence szabadságáért harcolt 1848-49-ben. A képen jobb oldalt az általa képviselt Magyar Légiónak állítottak emléket Velencében, a Szent Márk térhez közeli kisutcában. Mivel az óvatlan turista a hosszas sétálgatás után már igencsak fonja az inát s keresi azt a bizonyos illemhelyet, és minden általa ismert […]

A Szent Márk tér galambjainak ízlett a román kenyér, de nehéz őket fényképezni, ha állandóan rászállnak az ember kenyeret tartó kezére, a másikban ugyebár a gép. Sok minden egyebet is lehet látni a téren, ezer idegent, országok arcait, miközben mások  azt választották, hogy múzeumot látogattak rohanólépésben, itt még zászlófelvonás is volt, és szerencsére nem kellett […]

Árkádia… Velencében sok minden belelóg a képbe, egyedüli megoldás az ég felé tartani a fotóapparátust (direkte írok ilyen hülyeségeket!:-), s hátha eltűnnek az emberek, s maradnak a szűz falak, szobrok, művészet a magasban. Az árkádok alatt románul beszélő cigány koldusasszonyt kell kerülgetni, és magunkhoz szorítani a nyakba akasztott táskát az iratokkal, nézegetni a sok bóvlit, […]

Ole C. Salomonsen norvég fotós hat hónapot töltött el azzal, hogy a sarki fényt fotózta. Ez alatt az idő alatt 50 ezernél is több képet készített az aurora borealisról. A fotókból aztán összeállított egy videót, amely megpróbálja úgy bemutatni a sarki fény változását, ahogyan az a valóságban is lejátszódott.

Úszó sirály a Rialto híd alatt… mindjárt meglát egy halat (nem engem), lebukik és ügyesen megfogja. A nép ül a lépcsőkön, fent a hídon, előtte fotózkodnak, nagy zűrzavar – csak a sirály úszkál nyugodtan, ő otthon van, mit izgassa magát? A turistautakon rendkívül zavaróak tudnak lenni a turisták, minden tele van velük, eltakarják a látnivalókat, […]

Gondolat egy gondoláról… A legtöbb gondolás kép tűrhetően sikerült, de hát olyat mindenki tud csinálni, ilyet viszont, amikor a mellettem tolongók meglöktek, vagy egyszerűen csak a kéz mozdulata követte az evezőcsapást, vagy megbotlottam a nagy rohanásban, mivel ez a kirándulás amolyan erőltetett menetben zajlott, folyton rohanni kellett, hogy beleférjünk az éppen megtekintendő gyönyörűségek időkeretébe, hát […]

A nagy sárga izé… Amott, a tenger vizén járva a világító lámpák nyomán lehet eljutni Velencébe, tehát ez itt nyilván az Adria, de legalábbis valami lagúna. Fent láthatók a felhők. A rejtélyes sárga valami rendeltetési célja nem derült ki számomra, bár a közelében aludtunk egy táborban, s másnap, miközben nagyon fújt a szél, hátulról közelítettük […]

Ha évek múltán elővesszük egykori fotóinkat, meglepődve tapasztaljuk, hogy már nem azokat tartjuk jónak, amelyeket akkor, hirtelenjében. Sőt, a legjobban az „elcseszett” fotók tetszenek. Ebből következik most egy kis sorozatféle.