Körutazásunk utolsó megállóhelyén a Petőfi–Szendrey nyomvonalon elértünk a kezdetekhez: bejutottunk abba a bálterembe, ahol 1947 szeptemberében Júliát és Sándort először mutatták be egymásnak. Az egykori Arany-Szarvas fogadóról van szó, ahol a költő megszállt, s amelynek ablakából már a bál előtt meglátta az egyik szemközti házban vendégeskedő majdani feleségét, akivel aztán este, a fogadóban rendezett táncvigalmon össze is hozta a sors (és nemcsak vele, hanem Teleki Sándor gróffal is). A következményeket ismerjük… Az épület egy ideje az önkormányzatnak ad otthont, így a felújítására is sikerült pénzt találni. Ott jártunk estéjén egyébként ugyanebben a teremben rendezték meg a Petőfi ünnepséget és bált, immár harmadik alkalommal.

 

 

Nagykároly a Károlyiakról is szól, a belváros egyik legszebb épülete a hatalmas park közepén található Károlyi-kastély, amelyet egy évtizede újítottak fel, s ma múzeumként és rendezvényhelyszínként működik. Itt is körbe néztünk, valamint a néhány utcával arrébb álló, kívülről roppant impozáns, ám belül már erősen leromlott állapotú, használaton kívüli neológ zsinagógába is.

 

 

 

Ennyi fért a hatnapos őszi utazásba. Innen már hazafelé* vitt az út.

 

Az összes eddigi „õszi utazás”

Zsubori Ervin az Arnolfino Szalon társszerkesztõje, Szigetszentmiklóson él.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ