Edith Södergran A jácint. Angolból fordította Boda Edit
I
Merészen állok, révülten, reménnyel.
A sors hógolyói vajon eltalálnak?
Hadd omoljon be a hó barna hajamba,
áldott torkomat hadd hűtse pihe.
Felszegem fejem. Titkomat őrzöm. Uralkodni fölöttem ki tud?
Sértetlen vagyok, halált nem ismerő.
Szeplőtelen csengettyűjű tavaszi virág,
mely a rét felhőtlen gondtalanságából előtörve
a világban eltiporhatatlanul, oltalomban, ellenszegülés nélkül lakozik.
II
Jácintként nőttem ki a kőkemény földből.
Törj hát le, Élet, tápláló nedvvel telt hatalmas kezeddel.
Megcsókolom azt, mert éltető nedvvel nálam telibb.
Tépj le, királynőt ékesíts velem.
Önfeledten nyugodt királynőt keress,
jácintja jogarként álljon kezében:
nap rokona, tavasz patyolat címere.
(1920)
Pusztai Péter rajza