I Merészen állok, révülten, reménnyel. A sors hógolyói vajon eltalálnak? Hadd omoljon be a hó barna hajamba, áldott torkomat hadd hűtse pihe. Felszegem fejem. Titkomat őrzöm. Uralkodni fölöttem ki tud? Sértetlen vagyok, halált nem ismerő. Szeplőtelen csengettyűjű tavaszi virág, mely a rét felhőtlen gondtalanságából előtörve a világban eltiporhatatlanul, oltalomban, ellenszegülés nélkül lakozik.   II […]

  Gyermekkorom fái, füvek közül magasra törők, fejcsóválva kérdik: mi lett belőled? Nyílt szemrehányás oszlopsoruk: méltatlan, mit sétálgatsz közöttünk! Gyermek vagy, mindentudó is volnál, betegséged béklyói miért tartanak hát fogva? Emberi lénnyé váltál, mi förtelmes, idegen. Míg gyermek voltál, velünk hosszasan társalogtál, tekinteted bölcsességet sugárzott. Életed rejtélyét most ím megoldjuk: a titkok nyitja a málnás […]

    Fát láttam, mindahánynál nagyobbat, égmagasságban roskadozó toboztömeg; Templomot láttam, ajtaja tárva, s ki rajta kilép, mind sápatag, szilárd, halálra kész; Nőt láttam, rúzsos mosollyal kockát vetett, s láttam, hogy vesztett.   Mindezen dolgok köré kört rajzoltak, és senki át nem lépheti.   Boda Edit fordította angolból

  Kezdjük egy rövid curriculum vitaevel: honnan származtál el? Valamiféle bogáncsos helyen élsz… Verseid sok helyen jelennek meg, Erdélyben és Magyarországon, köteted tíz van, ha jól tudom.   1975-ben születtem a Szilágyság Tövishát nevű tájegységének egyik falujában, Mocsolyán, Ököritó tőszomszédságában, mely utóbbi település 1910-es irtóztató tűzesetéből ihletődött Móricz Zsigmond Fáklya című regénye – aztán: pontosan […]