Kérdez: Gergely Tamás

 

„Csekélyke néprajzi, helytörténeti vonatkozású” kutatásaidról beszéltél. Szeretném, ha példát hoznál, kíváncsi vagyok...

Sok éve, hogy városunk és térségének helytörténeti vonatkozású adatait gyűjtöm. Összevetem a meglévőkkel, és hát, amikor olyasmire bukkanok, mit még nem jegyeztek fel, nem kutattak, arra ráállok, dokumentálom, egyeseket publikálom. Kezdetben mesét, mondát, legendát gyűjtöttem. Nagyon érdekel egy-egy hajdan volt család nagy család története, de érdekel a város elnevezése körüli csöndes vita is. Kutatásokat folytatok a Keresztúr és a Küküllő elnevezések eredetéről, mondhatni, több-kevés sikerrel.

 

 

Mindemellett nagyon érdekel, gyűjtöm is, a térségünkben fellelhető későközépkorból ránk maradt agyag- és cseréppipákkat. Különösképpen a pipákon levő motívumkincsekre figyeltem fel, hiszen a népi varrottas, a székelykapu, a kopjafa, a kerámia stb. mind olyan mintakincset hordoz, melyek a pipák nagyrészén ugyanolyan pontossággal megtalálhatóak. Célom az lenne, hogy ha térségünkben feltérképezhetném valamennyit, és összehasonlíthatnánk előbb a székelyföldi, majd egész erdélyi, utána az egész országban előkerültekkel, kirajzolódhatna előttünk a népek, csoportok olyan mozgáskultúrája, élettere, vallása, teljes hitrendszere, vagy az egyéb viselkedésminták rétege, amelyből a néprajztudomány, és nemcsak, komoly következtetéseket vonhatna le ha már bizonyítékokkal is szolgálhatunk.

Székelykeresztúron a Molnár István Múzeum Évkönyvben megjelent Agyagpipák Keresztúr-fiúszék területéről (2009) címmel ellátott 20 darab cseréppipáról szóló ismertetőm tárgyainak száma azóta szinte 300 darabra duzzadt. Mivel folyton érkezik mindenhonnan újabb és újabb pipatöredék, ritkábban teljes pipa, aminek roppant örülök, azt a könyvem, nem látom, mikor tudom lezárni, befejezettnek tekinteni.

Sajnos szakirodalma itthon igencsak csekély, majdnem hogy nem létezik. Itthon egyáltalán. Cikkek, évkönyvek ha szólnak róla, de Erdélyben, illetve egész Romániában kiterjedt szakirodalma nem létezik még. Ha igaz, az én munkám volt az első.

Magyarországon már van. Könyvek, cikkek, tanulmányok, ismertetők tárják fel alapos kutatások közepette a kutatóknak és az utókornak az agyagpipákat, jellegzetességeiket tipizálási módszereikkel együtt, habár egyértelmű rendszerezése ezeknek mai napig nem született, tudomásom szerint.

Szóval, ez is örökségünk része. És engem igencsak érdekel.

 

A mamut interjú korábbi részei

1. Szente B. Levente:
   2025. február 23. 13:49

   ok éve, hogy keresem az egykor híres ülkei fodros rézfedelű pipákat, amelyeket sajnos igen kevés helyen említenek meg. A 17. században feltűnik, egészen az angol királyi udvarig viszik, rendelik Pesten, Bécsben. Mégsincs róla egy rajz sem.
   Össze leveleztem minden elérhető nagy múzeumot, eredmény semmi. De kutatok tovább… Ülke méltán vehetné fel címerébe majd, amennyiben élőkerülne. De bizonyítottan az legyen!

   Üdvözlettel,

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ