Zoltán Sándor tiszteletes szentmártoni kopjafái/1. Részlet CSEKE PÉTER szülőföld-szociográfiájából
Anyai nagyanyám népes baromfiudvaráról sosem hiányzott a „kényes” majorságnak tartott, sok gondosságot igénylő pulyka. Gyermekkorom egyik szórakozása volt Gyepesben, hogy bosszanthattam a pulykakakast: „Szebb a páva, mint a pulyka.” Megtörtént, hogy egyik esztendőben csak egy tojó árválkodott a kendermagosak, a csórényakúak meg gyöngytyúkok között. Egy szép napon nagyanyám felkapta, s mentünk vele Szentmártonba – egyenesen a Zoltán pap udvarába.
Ezt az emléket elevenítettem fel harmadik fiának, Zoltán Attilának (1923–2013), aki alighanem ennek az udvarnak az igézetében vált biológussá. Pesten iratkozott volt be az egyetemre, 1942-ben, de csak a háborús frontszolgálat után tudta folytatni tanulmányait – a Bolyai Tudományegyetemen.*1 Amikor egy-egy istentisztelet után a Kolozsvár-belvárosi unitárius templomból kijövet diskuráltunk, központi témánk természetesen az édesapja (1888–1979) több mint fél százados szolgálata volt.
Ami ezt megelőzte, a felkészülés gazdag évtizede: Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium, Kolozsvári Unitárius Főgimnázium, Unitárius Teológiai Akadémia. A teológiai tanulmányokkal párhuzamosan a Ferenc József Tudományegyetemen az ókori történelmet, az ókori nyelveket (görög, latin) és a filozófiai kurzusokat hallgatta. 1911 nyarán az Egyházi Kebli Tanács ösztöndíjával Németországba ment tanulmányai folytatására. A jénai, lipcsei és drezdai egyetemeken filozófiát, pedagógiát, lélektant és ókori történelmet hallgatott.
Amikor külföldi tanulmányútjáról hazatért, 1912 nyarán Ferencz József püspök a budapesti Nagy Ignác utcai egyházközségbe nevezte ki segédlelkésznek. Közben megüresedik a homoródszentmártoni lelkészi állás, és a szentmártoniak arra kérték a püspököt, hogy vonja vissza döntését, és hozzájuk nevezze ki lelkésznek.
„Mint lelkész nemcsak a hitben – tekintett vissza édesapja életpályájára Zoltán Attila –, hanem a nép alkotókészségének megismerésében és annak fejlesztésében is igyekezett minden tőle telhetőt megtenni. A szövetkezeti mozgalom szervezésének élére állva, megszervezte a fogyasztási és hitelszövetkezeteket, amelyek vezetője volt az 1948-as felszámolásokig. Mindezek mellett szakmai ismereteit sem hanyagolta el, állandó kapcsolatot tartott az egyházi, szépirodalmi és művészeti kiadókkal. Ismereteit állandóan fejlesztette, de nemcsak passzívan a maga részére, hanem aktívan a mások tudomására hozva saját gondolatait. Így az Egyetemes Egyház folyóiratainak, kiadványainak szorgalmas munkatársa volt. Ezért e tevékenységének elismeréseképpen már 1920-ban az Unitárius Irodalmi Társaság*2 rendes tagjának választja, majd tovább fejlesztve bibliai, keresztény unitárius hitbeli felkészültségét, 1937-ben […] teológiai magántanári vizsgát tett. Állandóan olvasott, írt, jegyzetelt. Nyugalomba vonulása után a több mint félévszázados lelkészi tevékenysége alatt elmondott beszédeit, prédikációit átírta, lemásolta, amit […] a homoródszentmártoni Unitárius Egyházközség könyvtárának hagyott, hogy a mindenkori szentmártoni lelkészek azokból gondolatokat, eszméket vehessenek munkájukhoz. Könyvtárának is valláserkölcsi, vallástörténeti, filozófiai és lélektanpedagógiai részét szintén volt egyházközségének hagyta, amelyet azóta már akadémiai kutatók is felkerestek dokumentálódás céljából.” *3
Fotó: Sata Attila
Hetvenhat éves korában, 1964 szeptemberében vonult nyugdíjba, amikor is Gellérd Imrének adta át a szolgálatot. Szellemi hagyatéka mellett egy betonba öntött hármas kopjafa őrzi az emlékét a templomkertben.
*1 „A Bolyai Tudományegyetem első három évében folytatta és továbbfejlesztette az európai hagyományokat, főleg annak köszönhetően, hogy 33 magyar állampolgárságú tanár – nagy részük nemzetközileg is elismert szakember – nem szakította meg magas színvonalú tudományos és oktató tevékenységét […]. Ezeknek a tanároknak a szerződését a román állam 1948-ban felmondta, addigra azonban a fiatal tanítványok már felnövögettek a régi erdélyiek mellé.” (Nagy-Tóth Ferenc – Fodorpataki László: Élettudományi kutatások Erdélyben. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. Kolozsvár, 2002. 22.)
*2 Unitárius Irodalmi Társaság (1918–1950) felekezeti alapon szerveződött irodalmi tömörülés. 1943. november 20-tól Kriza János Unitárius Irodalmi Társaság. Az utolsó választmányi gyűlést 1947. április 29-én tartották Kelemen Lajos alelnök, P. Szentmártoni Kálmán főtitkár, Benczédi Pál ellenőr, id. Hadházi Sándor, Gyulai László, Erdő János, Kovács Lajos, Ürmösi József és Létay Lajos jelenlétében. Az utolsó felolvasóülésre Kolozsvárt került sor: 1947. december 7-én László Gyula régész, történészt hallgathatták meg az egybegyűltek. Működésüket 1950-ben szüntették be politikai okok miatt.
*3 Zoltán Attila: Száztíz éve született Zoltán Sándor. Unitárius Közlöny, 1998/5–7.
/Folytatjuk./
Pusztai Péter rajza