David Jou: Homokóra (Rellotge de sorra)
1
Az égbolt egész súlya, mint teli siló; minden réteg egy későbbi
aratás: mint egy tölcsér, ami rám üríti egy nagyon magas
égbolt tisztaságát és azonos órák égetésében
gyűjti azt egybe; egy rémítő nyomás: annyi
fény súlya és égése, annyi óráé, amik
vissza már nem térnek, de még
mindig fény és mindig súly,
világosság , most fájdalom,
zavar, ami van, bár nem
léte mindennek, ami
van és ami arra
késztet, hogy
legyek.
2
Az, aki most-ot mond, nem egy időpontot mond, hanem egy időtartam
vastagságát, hadd vitatkozzon Einstein és Bergson erről
a pontról, és mi a jelenben élünk, mit nekünk ajánlottak,
az órák fémkohászata, a cölöpverő
ütése, ami döngöli
ezt a pillanatot,
itt,
az érkező
jövő üllőjén,
az, aki most-ot mond, az időről
beszél, ami késik megvilágítani az agyat olyan józansággal,
ami elég nagy most-ot mondani, elég nagy ahhoz, hogy tudja, hogy
a megismételhetetlent éljük, az egyetlent, az autentikusat, ami megment
minket, ami méltó lehet arra, hogy kimondja a most-ot és mohón lehessen eleven
3
Csúcs
– és azután
egyre nagyobb zuhanás.
Vagy emelkedés, ha elég lentről
indulunk és nekünk elég könnyű a
remény. De ha már létezett izzás, ha volt
már villám, ha láttuk a teljesség pillanatának
dicsfényét; milyen jövője marad a vágynak ha csak
nem arra a pillanatra, vagy éljünk benne örökre?
A többinek elkerülhetetlenül át kell esnie a zuhanáson,
vagy örökkön még nagyobb zuhanásnak kell lennie, vagy
rémületnek a zuhanástól, ha lehetetlen kilépni az időből. De a
csúcson túl mindennek vége, tiszta emlékezet: a teljesség egy
pillanata eltörli az időt, vagy a vágy egy kerekévé teszi. Tehát ki
kell lépni az időből, égni égés nélkül örökkön, vagy egy napban
elégni teljesen, meghalni örök időkre, és eltűnni végre nyomtalanul.
Katalánból fordította Dabi István
*
A szerző életrajza:
David Jou i Mirabent katalán költő (1953-ban született Sitgesben) tizenöt verseskötet szerzője. A versei összegyűjtve a „L’èxtasi i el càlcul” (Az extázis és számolás, 2002) és a „L’huracà sobre els mapes” (Az orkán a térképek fölött, 2004) című kötetekben jelentek meg. Műveiben különös figyelmet elsősorban a tudományos, vallási, filmművészeti, társadalompolitikai témáknak szentel; formai megoldásait a természeti és tudományos formák inspirálják. Tanulmányozta a tudomány történelmi és kulturális aspektusait (mint most a termodinamika eredeteit és azok kulturális ráhatásait, a tudomány és a költészet, a tudomány és a teológia közötti kapcsolatokat…). A barcelonai Universitat Autonóma, Kondenzált Anyagok fizikája tanszékének professzora.
A költő így vall Az univerzum írásai című kötetéről, amelyből a fenti verset válogattuk:
„Ebben a könyvben úgy harminc verset közlök, amik a tudományos kérdéseket költői módon magyarázzák, egyesek közülük poétikai traktátumok – az univerzum, a végtelen, a fény, az idő tárgyában, míg mások sokkal titokzatosabb dolgokról szólnak…
Mindegyik téma napjaink általános kultúrájához tartozik; többé-kevésbé ismertek az iskolai tanulmányainkból vagy a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül… Amikor verseimmel a magyar olvasó elé lépek, szeretném azt is közölni, hogy az én tudományos szakterületemmel – a visszafordíthatatlan folyamatok termodinamikája – egy magyar tudós, Gyarmati István professzor, műve hatására kezdtem foglalkozni…
Szeretném kifejezni köszönetemet a fordítónak, Dabi Istvánnak, az érdeklődésért és e versek lefordításáért, amik egy sokkal terjedelmesebb művem részét képezik. István rábeszélése és munkája nélkül a magyar változat nem készülhetett volna el. Azt kívánom, hogy az olvasó, akinek véletlenül a kezébe kerül ez a könyv, kíváncsian – és bizonyos meglepődéssel – olvassa el legalább néhány versemet, és remélem, hogy majd késztetést kap arra, hogy ne kizárólag magukra a költeményekre figyeljen fel, hanem arra, amit bennük be akarok mutatni: a világ titokzatosságára és szépségére…”
*
(A fordítóról részletesebben olvashatni az urszu2 blogon itt és itt, illetve a Magyar Elektronikus Könyvtárban, ahol elérhető írói és műfordítói munkásságának legtöbb alkotása. Néhány alapvető adat a Szerzőink rovatban.)
Pusztai Péter rajza
2010. július 6. 03:58
[…] Böngészdében június 11-én megjelent David Jou katalán költő Homokóra c. versének fordítása, Dabi István tolmácsolásában. Elolvastam a fordítást, elolvastam az […]