Böngészde: Hogyan írta meg első versét Rafi Lajos?
A gyergyószárhegyi cigány költő, Rafi Lajos, akinek izgalmas, eredeti tehetségről árulkodó verseit már a régi Káféban is bemutattuk, nemrégiben a gyergyóalfalusi Faludy Fesztivál vendégeként népes hallgatóság előtt beszélt életről, költészetről, irodalomról, készülő műveiről, köztük egy regényről és egy gábor–magyar szótárról. Ez alkalomból az Irodalmi Jelen októberi száma interjút közölt a költővel, amely mellett újabb verseit is olvashatjuk.
Az interjúból megtudjuk pl., hogy Rafi Lajos első versét – amit aztán a Hargita közölt – magyar tanárnője biztatására írta meg és a békéről szólt. Az ő szavaival elmondva egészen kerek kis történet:
„Még a rendszerváltás előtt történt, négyszöget kellett formálnunk Ceauşescu tiszteletére és a béke dicséretére. A magyartanárnőm, Pál Anna megkért, hogy írjak egy beszédet a békéről, és olvassam fel a diákoknak. Hazamentem és elkezdetem gondolkodni, de semmi sem jutott eszembe, ami a békével állt volna szoros kapcsolatban, csak az, hogy Ceauşescu miatt tulajdonképpen éhezünk. Ilyen körülmények között a békéről kicsikét nehezen lehet bármit is írni. Időközben eljött az este, és én még mindig azon töprengtem, mit is mondhatnék én másnap az iskolában a témáról. Édesanyám észrevette, hogy szomorkodom, megkérdezte, mi bajom van. Elmeséltem neki, mi az iskolai feladat, és hogy nem tudok megbirkózni vele. Elmagyarázta, hogy a béke milyen szép dolog és hogy az egyik legszebb szó a magyar nyelvben. Akkor már jött is a vers, csak úgy magától.
Pál Anna, a tanárnőm javasolta, hogy a verset postázzuk el a Hargitához. Egyed Bandi barátom imádta a cukorkát, bármire képes volt érte. Odajött hozzám és mondta, hogy te, Rafi, ha mondok valamit, veszel nekem egy dobozzal. Megígértem neki az áhított cukorkát. Na, és akkor hozta nekem az újságot, amelyben benne volt a Béke című első versem. Én nem vettem annyira komolyan ezt a verset, legalábbis nem olyan mértékben, hogy lapokba kerüljön… Aztán egy óra múlva az egész iskolai folyosó az újságot olvasta.
Édesapám nagyon örült, kivágta az újságcikket, amelyet mai napig a pénztárcájában őriz. Aztán azokat a verseket, amelyeket tizennégy éves koromtól írtam az iskola ideje alatt, elégette, de nem azért, mert nem szerette őket, hanem mert félt a hatalomtól, aggódott: nehogy bántódásom essen. Nagyon közel lakott hozzánk a rendőrség is…”
*
Rafi Lajos: Elhatárolódás
Távolra hullva a csóktól, a Nőtől,
A föld tenyerén pihenek.
Rongyokba csavart, néma sorsom
Isten kegyelmét vedli le.
Minden egy néma, halk kiáltás.
Az éj a Napba menekül.
Nyomja már negyven év a vállam.
Mégis mért vagyok egyedül?
Múltam süket jelenjén átpeng
Zord telek harcos nyomora.
A szél fúj, és önmagát fújja
az elmúlás pora.
……
Csak tegnap jöttem rá, hogy
egy kerek kő is
tudja gurítani önmagát.
A Káfé főnixben olvashatunk még róla/tőle:
Riport az Új Magyar Szóban: Az vagyok, cigány
(Rafi Lajos gyergyószárhegyi roma költő cigány-magyar szótárt állít össze)
Pusztai Péter rajza