A román és görög király találkozása

A román királyi pár hosszabb időt töltött a Fiume melletti Abbáziában, s ezt az alkalmat fölhasználta György görög király, hogy egy hadihajón látogatást tegyen.
A két király találkozása összefügg a Balkán-országok állapotával, nevezetesen azzal a folytonos izgatással, melyet a bolgárok Maczedóniában elkövetnek, mert Görögország szintén igény tart Maczedóniához, valamint Románia előtt sem közönyös az ott lakó románok sorsa.
A két király találkozása e hó 14-ikén igen barátságos volt, s a görög király abbáziai időzését még meg is hosszabbította. A hadihajón lakott, ahol a román királyi pár tiszteletére lakomát is adott.
Május 15-én a görög király látogatást tett József főherczegnél is Fiuméban. A „Pszara” hadihajón érkezett Fiuméba és gróf Szapáry kormányzó fogadta a mólón. A kormányzó bemutatta Dr. Mayländer fiumei podesztát. György király néhány perczig társalgott gróf Szapáryval és a polgármesterrel, azután kocsira ült a kormányzóval, hogy József főherczeget a Giuseppe-villában meglátogassa. Este a görög király visszatért Abbáziába, hol tiszteletére a luxemburgi nagyherczeg ebédet adott. A görög király e hó 16-ikán, a román királyi pár 17-én utazott el Abbáziából.

Visszaélések a házalóknak adott kedvezményekkel

A házalási ügynek rendezetlensége régi panasza a vidéki kereskedőknek. Legutóbb a szegedi kereskedelmi kamara foglalkozott evvel a fontos kérdéssel és elhatározta, hogy ebben a tárgyban fölterjesztéssel fordul a kereskedelmi miniszterhez.

Ez a fölterjesztés főleg a felvidéki házalóknak adott kedvezményekkel üzött visszaélésekkel foglalkozik. A kamara utal arra, hogy a házalókra nézve ma még mindig az 1852. évi szeptember 4-iki császári nyilt parancs van érvényben, amely bizonyos vidékek lakosának, első sorban a fölvidéki gyolcsos tótoknak bizonyos kedvezményeket nyújt.
Ezekkel a kedvezményekkel azonban a legnagyobb visszaélések történnek, amennyiben nem is állandóan házalással foglalkozó tótok ausztriai iparczikkekkel özönlik el még a heti vásárokat is, amelyeket szabadon látogathatnak, mert nem kötelezi őket az 1884; XVII. t.c. 50§-a, amely kimondja, hogy hetivásárokon iparkészitményeket csak a helyben lakó iparos van jogositva eladni: se nem terjesztették ki reájuk az ezen szakasz módositására hozott 1884: XVIII. 2.§-át sem. – Van ugyan két miniszteri rendelet, amely a visszaélések meggátlására törekszik, de ez a két rendelet nem bizonyult eléggé hatályosnak. Ezért kéri a kamara a házalás ügyének törvényes szabályozását.

Egy híres franczia szobrász művei Budapesten.

A jelenkor egyik leghíresebb szobrászának, a franczia Rodin-nek három műve érkezett Budapestre. Kettőt közülük: „Az ébredő Ádám” czíműt és Falguiére szobrász képmását a mester a Nemzeti Múzeumnak ajándékba küldte.
Ugyanis a kormány megvásárolta Rodin „Amour” czímű művét a Múzeum számára. A művész erre két másik művének odaajándékozásával adott kifejezést hazánk iránt érzett vonzalmának. A harmadik szobormű Jean Paul Laurens-nak, a hírneves franczia festőnek képmása.
A művész mindhárom művét a Nemzeti Szalonnak küldte el azzal a kéréssel, hogy bár elkésett, sorozzák be a nemzetközi kiállításba. A kiállítás bezárása után az első két mű a Múzeumba kerül, mint a nagy szobrász ajándéka.

Orthografusok harcza

Ötszáz évvel ezelőtt méltán kiálthatott fel Galilei az emberi találmányok felsorolásában az abéczéhez érve: „mily kiváló elme lehetett az, a mely kitalálta a módját, hogy az ember legrejtettebb gondolatait olyannal is közölhesse, a kitől tér és idő mesze elválasztja; hogy beszélhessen azokkal, a kik Indiában vannak; beszélhessen azokkal, a kik még meg sem születtek, vagy csak ezer-tizezer év múlva fognak megszületni. És mindezt milyen könnyen: huszonnégy betűnek különböző elhelyezésével egy papirlapon!”
Nem csodálatos-e mégis, hogy az emberiségnek nincs konzervativabb intézménye, mint az abécze? A szellemi élet egész terét, mint valami megvíhatalan sáncz veszi körűl huszonnégy betű! Gondolkodásunkban minden változhatik, de annak határmesgyéin változhatalanúl áll őrt ez a huszonnégy apró bástya.

Mennyi tollharcz folyt nálunk példáúl az egyszerű „c” és a „cz” betű fölött a nélkül hogy, mint a tudós akadémia legutóbb foglalt álláspontja is mutatja, sikerült volna a „c” mellett kotnyeleskedő kis „z”-t kiütni a nyeregből! Néha egy-egy forradalmi kormánynak kell a fejlődő emberi munka segitségére sietnie a tudós társaságok kényelemszeretete miatt. Igy szentesitette csak a napokban a franczia közoktatásügyi miniszter, Leygues, körrendeletben állami jogerővel a franczia nyelvben oly gyakori kétes nemü főnevek genuszait, a részesűlők számban és nemben való egyeztetésének régóta vitás kérdését.
És azok a kis diákok, kik annyiszor elbuktak a grammatika göröngyein, most hálával gondolnak fő-fő patronusukra, a kinek mindenható parancsa szerint ezután nem lesz szabad az iskolai dolgozatok javitásában megróni oly kitételeket, melyeket a közhasználat szentesitett, ha mindjárt gőgösen és pedánsúl lenézte is a hivatalos paedagogia.
S valóban Cicero óta mindig is törekedtek az emberek a gondolat és a beszéd közlése, vagy papirratétele módjának lehető egyszerüsitésére. Ez szülte nálunk a „cz” elleni harczot, ez a gyorsiró rendszerek annyi külöféle nemét.
De a gyorsirás itt nem elég; az egyszerüsitést a betűjelekre is ki kell terjeszteni. Miért ne felehetnének meg a kéz mozdulatai pontosan a nyelv mozgásának? A praktikus angol is eleget töri rajta a fejét, mért kelljen példáúl az egyetlen szóhoz „thought”, melyet mindössze három hangtani elemmel fejez ki, az abécze hét különböző helyéről kapkodni össze a betüket?
Az 1886-ban alakúlt „Association phonétique” nevü nemzetközi orthografiai társaság egészen máskép akarja megoldani a kérést. Ez egészen új, s a szokástól mindenben eltérő abéczét szerkesztett, mely tisztán tudományos czélokra szolgálva, egyszersmind a gyakorlati élet követelményeivel is számol.
A grammatika ma már jó részben társadalmi kérdéssé nőtte ki magát, a munka megtakaritásának, az emberi erő czélirányos felhasználásának kérdésévé. Nagy és fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a legkisebb erőkifejtés elve az othografia terén is érvényre jusson. Cseppet sem túlzás azt állitani, hogy egyetlen fölösleges betű a nemzeti vagyon millióinak elfecsérlését jelentheti sok száz és száz éven át időben, erőben és anyagban épen olyan mathematikai bizonyossággal, mint a hogy tudjuk, hogy a tenger is ezredéveken át összeszivárgott cseppekből alakúl.
Kiszámitották példának okáért, hogy a parlamentben minden negyedórai beszéd a sajtónak 20 frtjában van, úgy, hogy ha valaki perczenként 150 szót ejt ki, minden szava 1 1/5 krajczárba kerűl.
De nézzük a kérdést más oldalról. A bélyeges papír eredetét a tudósok Justinianus egyik novellájáig vezetik vissza. Akármint legyen is, annyi tény, hogy kevés kérdés fölött folyt annyi szóharcz, kevés szolgáltatott okot oly elkeseredett vitákra a londoni, virginiai, newyorki parlamentekben, sőt aligha tévedünk, ha az éjszak-amerikai függetlenségi háború eredeti okát is annak a népszerütlenségnek tulajdonítjuk, melyet a bélyeges ív első feltünése okozott az Egyesült Államokban.
Vannai ime a vaskos törvénytáraknak rejtekösvényei, melyeket ritkán tapos a nyilvánosság. Pedig közelebbről nézve kiegyenlithetetlen és elkeseredett harczterek azok, melyeken szakadatlanúl folyik a küzdelem a nyelv és az államérdek, az anyagi szempontok uralma és a szellemi kultúra függetlensége között.

Villamos vasut a Montblanc csúcsára

Fabre mérnök kezdeményezésére a franczia belügyminiszterium már hozzáfogott a tervek készitéséhez. A villamos áram előállítására az Arve folyóból és a Mer de Glace nevű jégmezőből szerzik be a szükséges vizierőt. A vasut hoszsza a terv szerint 17 1 kilométer lenne, a kiinduló pontja Hottches faluban volna, a Montblanc savoyai oldalán. A Montblanc csúcsán tudvalevőleg százhét éve van egy állandó épület meteorologiai és csillagászati észleletek czéljaira.

Magyar evezősök a bécsi regattán

Az evezősök az idén nagy számmal szándékozzák felkeresni a bécsi regattát. A Neptun E. E., a Nemzeti H. E., a Duna E. E. állítanak ki csapatokat és pedig a Neptun E. E. részt vesz a bajnokságban (Paukovics Ernő), a double scullben (Paukovics-Boronkay), a junior négyesben és nyolczasban; a Nemzeti H. E. a bajnokságban (Szandtner Béla), a junior egyesben, a senior négyesben és nyolczasban; a Pannónia E. E. a négyes és a nyolczas számokban; a Duna E. E. a senior négyesben. Ha a bécsi egyletek a látogatást hasonlóan fogják viszonozni, úgy a budapesti regatta oly fényesnek ígérkezik, a milyen még soha nem volt.

Bresci öngyilkossága

Umberto olasz király gyilkosa (lásd Kukkolás a múlt századra: 1900 augusztus), Bresci felakasztotta magát börtönében, május 22-ikén este felé és meghalt. Érthető a feltünés, melyet az eset kelt, mert Brescit, mint örökös fogságra itélt gonosztevőt szigorun kellett őrizni, épen mint a siralomházba kitett halálravalókat, nehogy kijátszák az igazságszolgáltatást.
Egyik hír szerint az alsó ruhájából kihuzott zsinórral, másik szerint egy szétszaggatott törülközővel, melyet a börtönőr feledékenységből hagyott a tömlöczben; harmadik szerint a lepedővel, noha az ilyen foglyok ágyán nincs lepedő.
Még azt is mondták, hogy börtöne falára ezt a szót karczolta: „bosszu”. Természetesen a legszigorubb vizsgálatot indították. Rómából jelentik, hogy Bresci öngyilkossága napján egy kis bort és egy darabka sajtot adatott magának.
Étkezés után kissé sétálni ment, és azután olvasgatott. A börtönőr, a ki az ajtón levő nyíláson benézett, látta, hogy nyugodtan olvas. Néhány perczczel rá már egy lepedőre felakasztva látta Brescit. A lepedő nyaka körül volt csavarva és az ablak keresztfájára volt erősítve.

Agyonlőtt kisértet

Elek Sándor aczádi plébános elment egy távolabb lakó barátjának látogatására. A harangozó és ennek fia tudta, hogy a plébános távol marad, ennélfogva a fiatal Orbán este a plébániára ment hálni, hogy férfi legyen a háznál. Este a konyhában beszélgetett a gazdasszonynyal és cselédekkel, miközben a kísértetekről is csevegtek. Báló Teréz gazdasszony kijelentette, hogy nem ijedne meg a kísértetektől. A fiatal Orbán akkor elhatározta, hogy megijeszti a gazdasszonyt. Éjfélkor lepedőt terített magára s egy lámpával a kezében benyitott a gazdasszony hálószobájába és azt mondta : „Minden jó lélek dicséri az urat!” Báló Teréz vánkosa alól kikapta a revolvert, rálőtt a már akkor menekülő kísértetre. A tréfáló legényt halálosan találta a golyó, másnap reggel meghalt. Báló Teréz ellen vizsgálatot indítottak.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ