Játék a történelemmel

MANÓ BÁCSI
cekkerrel a kezében, kicsi zsidó öregember, zakója egy számmal nagyobbnak tűnik, arca öregesen összeesett – és időnként fölcsillan a humora, a régi énje. Kristóf előtt akkora tekintély, hogy azonnal fölugrik a karosszékből, átadja az egyetlen kényelmes ülőhelyet. Szervusz, Kristóf. Egyedül vagy?
KRISTÓF
Csak a fiam írja itt a leckét. Szervusz, Manó. Wie gehts, wie gehts?
MANÓ
Szar gut. Wir sind alte saize.
KRISTÓF
Hol jártál, Manó?
MANÓ
Voltam itt a hatóságiban, vettem egy kis döghúst.
KISFIÚ
Őszinte döbbenettel Mit vett?
MANÓ
Nagyon élvezi Döghúst. Csak azt szoktam venni.
KRISTÓF
Magyarázón a fiához Mi se élőt szoktunk venni.
KISFIÚ
Ja!
MANÓ
Hányadikos vagy?
KISFIÚ
Elsős.
MANÓ
Azt mondják cseszkának, ugye?
KISFIÚ
Nem tudom.
MANÓ
Olvasni tudsz-e már?
KRISTÓF
Atyai büszkeséggel Tudott már, mielőtt az iskolába került! Már a szorzótáblát is tudja, pedig majd csak másodikban tanulják. Kérdezz tőle akármit… Mennyi nyolcszor hét?
KISFIÚ
Ötvenhat.
KRISTÓF
Hétszer kilenc?
KISFIÚ
Hatvanhárom.
MANÓ
Sehr schön! Sprechts du deutsch?
KISFIÚ
Piszhen.
MANÓ
Er ist schwoob! Tanulj, mert különben olyan ázesz pónem leszel, mint az apád. Tudod mi az az ázesz pónem?
KISFIÚ
Azt hiszem, apikám is szokta mondani.
MANÓ
Vajon kitől tanulta? És hogy megy az üzlet?
KRISTÓF
Nem üzlet ez, Manó! Ez csak tándleráj. Ráfizetek. Lassan abból élek, hogy vasárnap zárva tartok.
MANÓ
Nagyon értik egymást. Konkurenciád az nincs! Te vagy a monopólium. Erről álmodoztam, huszonhétben, amikor én nyitottam az ötvenedik boltot a városban… Mikor nyitottál?
KRISTÓF
Reggel nyolckor… Különben tavaly ősszel. Nem volt könnyű. Kispolgári csökevény a maszek. Egy párttitkár viszont írásba adta, hogy átmenetileg, a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában egy meglévő igényt elégítene ki egy ilyen üzlet…
MANÓ
Mennyibe került ez a szakvélemény?
KRISTÓF
Egy hízott disznó meg egy hektó bor. Hanem nagyon nehezen indultam. Nem először lettem önálló, de ilyen sok szerencsétlenség még sose jött egyszerre. Helina vette ezt a házat, kinéztük, hogy jó helyen van, meg eladó is, ki is bírjuk fizetni, hogy marad induló árukészletre… Ismered Helinát. Elővette a pénzt, és eljött házat venni. Egy igazi úriasszony fogadta, leültette a kanapéra, teát főzött, ezüst tálcán szervírozta, csupa figyelem volt meg előkelőség, aztán úgy befírolta Helinát, hogy majdnem attól koldult. Sokat veszekedtünk akkoriban. Nem is az öregasszonyé volt a ház – csak a haszonélvezet! És volt vagy öt örökös, meg a házban három lakó, köszönhetően az állami lakáspolitikának. Ügyvédet fogadtunk, és több mint egy évig tartott, míg az örökösök egymás között meg tudtak egyezni. A lakók kimentek volna, ha fizetek jó nagy lelépést, de én áruba tettem minden pénzem. Fölmentem az Ecserire vagy negyvenezer forinttal, és sokat akartam venni olcsón. Összejöttem egy maszek szabóval, aki tényleg nagyon olcsón nagy tételben zakót meg öltönyt ajánlott. Öt bála rongyot szedtem össze két nap alatt, a Déliben aludtam. Majd meghaltam. Egy vagyon a belső zsebedben… Elszoktam tőle. És engem is befíroltak, rendesen! Képzeld el, az a maszek szabó összevásárolta a piac legbóvlibb öltönyeit, zakóit, dolgoztatott vagy öt segédet, akik nekiestek folttisztítóval, a kopott ujjakat megrövidítették, újravarrták, a gallért megfordították, szóval olcsó és apró trükkökkel elviselhető dolgokat csináltak a tinefből. De csak a vállfán! Ha valaki felpróbálta, rögtön meglátszott, honnan vágtak ki részeket, és mindnek rövid az ujja! Képzelheted, Manó! Egy házban, amit megvettél, és mégsem a tiéd, egy árukészlettel, ami eladhatatlan, tartalék nélkül… Mondtam Helinának: egy-egy. Együtt megyünk tönkre.
MANÓ
Azért valami tartalékod volt! Rólad még elhinném, nálam voltál tanonc, csak ragadt rád valami. De Helina nem! Ő a te nagy szerencséd. Tőlem csak elvették a nők a pénzt és elszórták. Igaz, én szívesen adtam… Emlékszel az első feleségemre?
KRISTÓF
A Rózira? Hát persze! Akkor már segéd voltam, segéd úr! Te meg hazajöttél valami budapesti mulatozásból, és bemutattad anyádnak a feleségedet, a színésznőt.
MANÓ
Rázza a nevetés Az én ortodox anyámnak! Na meg a Rózi úgy volt színésznő, ahogyan én püspök! De pompás dög volt, az biztos!
KRISTÓF
Együtt mentünk vásározni. Én raktam össze a sátrat, anyád pakolta ki az árut az asztalra, az a macska meg dörgölőzött hozzád. Anyád meg mondta: So eine Hure, so ein Dreck, so ein paar… Kis feleséged meg csacsogott: Mit mond az anyuka? Mit mond, mondd meg nekem férjecském! – Mit mond, mit mond? – Azt mondja, hogy kurva vagy! Na!
MANÓ
Nevet Ő akarta annyira tudni!… Aztán mi lett azokkal az öltönyökkel?
KRISTÓF
Mi lett, mi lett? Eladtam őket! Ha látsz az utcán egy bestempet, biztos lehetsz, hogy nálam öltözik. De vért izzadtam.
MANÓ
Azt a pesti szabót láttad azóta?
KRISTÓF
Persze. A legjobb a kapcsolatunk. Gratuláltam az ügyességéhez, de azt is megmondtam, hogy engem csak egyszer lehet átverni…
MANÓ
Látod, Kristóf, ez az, amit nem bírnak megtanulni az emberek. Rád hogyan ragadt, azt nem tudom, de valahol, valakitől eltanultad. Úgy vagyok mint a nagy Sztálin Rákosival, te vagy a legjobb tanítványom. A keresztény úriember ilyenkor kardot ránt, bíróságra rohan, és ottmarad a nyakán az egész csődtömeg… Vettél azóta nála valamit?
KRISTÓF
Épp ezt akarom mondani. Az ő segítségével lendítettem föl az üzletmenetet. Láttad már biztos, hogy ámerikai mintára divat lett a bőrdzseki. Az elvtársak meg most kezdik levetni a hosszú bőrkabátokat, kiment a divatból ez a komisszár-stílus. Ez a Kelemen úr, így hívják, nagy tételben fillérekért vásárolja föl a bőrkabátokat, egy kabátból kihoz simán két dzsekit, csak a cipzárért fizet rendes árat. Ő kiszabja a divatos fazont, és bedolgozók varrják neki, ami belefér. A fiatalok meg vannak őrülve érte. Ez hozta egyenesbe a boltot. Ha akkor összeveszek vele, abba biztos tönkremegyek, így meg szép lassan egyenesbe jöttünk.
MANÓ
Goj az ipse?
KRISTÓF
Nem is tudom. Nem valószínű… Olyanféle figura, mint te voltál… mint te vagy. Dolgozik mint egy őrült, aztán eltűnik egy hétre a pesti éjszakában… Te olyan színésznőkről meg énekesnőkről mesél, amiket én csak az újságból ismerek!
MANÓ
Budapest! Azt én is kipróbáltam! Amikor hazajöttem Auschwitzból, akkor én is belevetettem magam az éjszakába. Szállodában laktam, pezsgőben fürösztöttem a kurvákat…
KRISTÓF
Honnan volt pénzed?
MANÓ
Ja, ezt nem tudod? Volt egy lányom, aki a háború előtt meghalt…
KRISTÓF
A Lizi.
MANÓ
A Lizi. Az ő sírjába elástam jó mélyen aranyat meg ékszereket, amikor az a mázoló már nagyon hangosan kiabált. Hazajöttem Auschwitzból, fogtam az ásót és előszedtem. Egy utcát megvehettem volna belőle Pesten! De kinek? Aztán úgyis államosították volna. Így meg jól éltem néhány hónapig. Amikor már nagyon fogyott, akkor vettem egy lakást, és állás után néztem. A zálogházban lettem becsüs. És erre az egzisztenciára, közel a hatvanhoz, megint megnősültem. Negyedszer. Hoppá! A te boltodat államosították annak idején? Át tudtál valamit menteni?
KRISTÓF
Sok barátom volt előtte, és amikor már nagyon közel volt a kollektív eszme, akkor mindegyiknél elhelyeztem valamit, az egyiknél egy vagon sót, a másiknál egy láda tűzkövet, a harmadiknál tíz vég szövetet, csupa olyasmit, ami a háború után hiánycikk, külön-külön mind egy megélhetés… Több vagyont raktam így szét.
MANÓ
És láttál belőle később valamit.
KRISTÓF
Semmit! Még a köszönésemet se fogadják azóta! Azért, amit itt-ott nekem sikerült elrakni, abból éltünk évekig.
JAMPEC II
Bőrdzsekit szeretnék. Azt hallottam, hogy itt lehet kapni.
KRISTÓF
Lehetni lehetett, csak éppen most nincs. A múlt héten kaptam húsz darabot, de úgy vitték, mint a cukrot. A jövő héten kapok előreláthatólag egy tételt, akkor tessék benézni.
JAMPEC II
És melyik napon?
KRISTÓF
Az kiszámíthatatlan. Hanem várjon csak, van egy a raktárban, félretettem valakinek, ma kellett volna érte jönnie… Csak megmutatom, hogy az-e, amire maga gondolt.
MANÓ
kisfiúhoz Szoktál-e segíteni apukádnak a boltban?
KISFIÚ
Nemigen.
MANÓ
Akkor ki fogja vezetni ezt a boltot, ha apád megöregszik?
KISFIÚ
Én nem akarom.
KRISTÓF
Karján a dzsekivel lép ki a raktárból, a párbeszéd végét hallja. Csak nyugodtan próbálja meg, ha nem jön érte, akinek félretettem, akkor a magáé.
MANÓ
Mi leszel, ha nagy leszel?
KISFIÚ
Én? Régész!
MANÓ
Az is valami kincskereső szakma! Nem esik messze az alma a fájától…
KRISTÓF
Ez?! Ennek semmi érzéke az élethez! Ötször annyi esze van, mint nekem, és éhen fog halni. Semmi spiritusz nincs benne! A vevőhöz Mintha magára öntötték volna! A kistermetű jampecre szemmel láthatóan nagy a dzseki, sorozatban készültek egy átlag testméretre, keze szinte ki sem látszik. Nyújtsa így előre a kezét! Látja?! A maga korosztálya motorozik, itt becsatolja a kapcsokat a mandzsettán, és bátran nekivághat a messzeségnek. Ezen nem fúj át a szél! Van motorja?
JAMPEC II
Még nincs. De lesz.
KRISTÓF
Nézze meg a tükörben!
MANÓ
Olvasni szeretsz-e?
KISFIÚ
fölragyog Nagyon!
MANÓ
Milyen könyveket? Meséket?
KISFIÚ
Nem. Regényeket, indiánosakat meg kalandosakat…
MANÓ
Mondjál írókat!
KISFIÚ
Verne, Dékány András, Cooper
MANÓ
javítja Kúper, Dzsémsz Fennimur Kúper. Kristófhoz Kicsit koravén vagy koraérett a gyerek. Úgy emlékszem, hogy ezeket én később kezdtem olvasni.
KRISTÓF
Ezt csak az olvasás érdekli. A bibliák. Mintha nem is ebben a világban élne! a vevőhöz Nem szorítja hónaljban vagy valahol? Mintha egy kicsit kicsi lenne! Manó, te mit szólsz hozzá?
MANÓ
Hát lehetne nagyobb!
JAMPEC II
Nekem úgy tűnik, mintha egy kicsit nagy lenne…
MANÓ
Volt már magának bőrkabátja? Na látja, hogy nem volt! A bőrruházat, bár a mai divatokhoz nem tudok hozzászólni, nem lehet passzentos, mert a bőr nem nyúlik, teret kell benne hagyni a mozgó testrészeknek. Azt mondom, az egy számmal kisebb már kényelmetlen lenne, talán viselni se tudná.
KRISTÓF
Ügyesen lesegíti róla A jövő heti szállítmányban biztos lesz más méret is. Ez úgyis el van téve másnak…
MANÓ
Nem szép tőled, Kristóf, hogy elhúzogatod a fiatalember orra előtt a mézesmadzagot, hagyod, hogy beleszeressen ebbe a kabátba, aztán azt mondod neki, hogy nem eladó.
JAMPEC II
Én tényleg meg akartam venni. Itt van nálam a pénz.
KRISTÓF
Előre megmondtam, hogy el van téve valakinek. Csak megmutatni hoztam elő. Így volt?
JAMPEC II
Így. És meddig kell annak érte jönni, akinek el tetszett tenni?
KRISTÓF
A mai nap az utolsó határidő, amikor még elviheti.
MANÓ
Nem tegnap?
KRISTÓF
eltöprengve Várjál… azt mondta, hogy szerdáig mindenképpen elviszi. Ma van szerda…
MANÓ
Ha szerdáig szólt az egyezség, akkor tegnap volt az utolsó nap. Ma már eladhatod. Én évekig zálogházban dolgoztam, én csak tudom, mit jelentenek a határidők!
JAMPEC II
Mennyi a dzseki?
KRISTÓF
Ezerháromszáz! … Szóval azt mondod, Manó, hogy ha szerdáig kell tartanom az árut, akkor a szerda már nem tartozik bele? A jampec közben gyorsan előhalássza a pénzt, leteszi a pultra, halk viszontlátással eltűnik Manó válasza közben, aki csak addig beszél, míg a vevő hallótávolságon belül van.
MANÓ
A zálogházban rengeteg vitás ügyünk volt. Olyan kuncsaft is akadt, aki bíróság elé vitte az ügyet. Mert a zálogházban a cédulára írt időpontig lehet kiváltani a beadott holmit, a határidő után pedig a zálogház értékesít…
KRISTÓF
Tizenkettő, tizenhárom. Számolja a pénzt. Majd jelképesen kitörli vele a fenekét Apád, anyád idejöjjön… Beteszi a kasszába, aztán visszavesz egy százast, s a farzsebébe gyűri.
KISFIÚ
Az apu a Manó bácsinál volt tanuló?
MANÓ
Azám. És még utána évekig nálam volt első segéd. Az enyém volt a legszebb bolt a városban!
KRISTÓF
Az volt ám az üzlet! És voltunk öten olyan fiatalok, pörgött minden. Én voltam az első segéd. A Manó el se akart engedni, amikor először önálló lettem. Stílusa volt annak az üzletnek! Nem járkáltuk ám körbe a pultokat, csak így rá a tenyerünket, és már át is lendültünk a túlsó oldalra. Elszédült a vevő. Mit parancsol? Öltönyhöz szövetet? És már elé is terítettem harminc vég szövetet. Érezze lekötelezettnek magát! Az olyan meg se maradhatott köztünk, aki utánoz valakit, Manó nagyokat kacag közbe Mit parancsol a kedves vevő?
Öltönyhöz szövetet? És milyen színben tetszett gondolni? Sötétkék? Az most momentán kifogyott. Talán tessék benézni a jövő héten… Nálunk, ha komolyan akart venni, akkor a mogyoródrappot eladtam neki fogadásból, mert éppen abból volt a legtöbb raktáron. Az egy más világ volt.
MANÓ
Ezek a maiak a hideg vizet nem keresnék meg! Emlékszel, Kristóf, a sokác asszonyokra?
KRISTÓF
Legyint Most is jönnek. A gyerekhez Tudod, kik azok a sokácok ? Olyan két kis szarvacska van a fejkendőjükben. Azok nagyon rossz vevők. Ronda zsugori népség! Csak minden lepakoltattak, fölforgattak a boltban, aztán távoztak anélkül, hogy vettek volna valamit. De a Manónak volt egy trükkje. Már előre röhögtünk, amikor bejött egy sokác asszony a boltba. Együtt játsszák el a gyereknek. A fel-feltörő röhögéstől alig tudják összefüggően elmondani. Szóval a Manó odament, készséges volt, udvarias, és amikor a menyecske kicsit elfordult, vagy lehajolt, akkor odanyúlt, és megmozgatta a szarvacskát.
A sokác asszony felháborodottan: Mit képzel? – Én?! – adta az ártatlant a Manó, és olyan pofát tudott vágni, mint aki nem is érti pontosan, mi a baja a sokác asszonynak. Aztán amikor az már megnyugodott volna kicsit, akkor megint óvatosan…. Mi meg bújtunk a pult alá meg a raktárba röhögni.
Gesztusokkal tovább játsszák a Manó és a sokác asszony című történetet.

(Folytatjuk)

A játék első része itt olvasható