Komán János: Kecskerímek honfoglalása
Tizenhét-tizennyolc éves fiatalok, kezdő, első verseinket publikáló marosvásárhelyi költők voltunk (Szőcs, Hodos, Komán), akik a Piros Rózsa cukrászda asztalánál szórakoztató verseket faragtunk. A rímhívó szó és a verssor szótagszámának ismertetése után betűrtük, titkosítottuk a versmondatot, és a törzsasztalnál ülő, soron lévő játszótárs versmondatának rímfelelője páros rímet kellett hogy alkosson az előző verssor rímhívójával. Az elkészült „alkotás” elolvasásakor hangos jókedvünk nyugtázta a sikeres megoldást. A vidámság mosolyát két jelenség váltotta ki, egyrészt a versmondatok tartalmának összeférhetetlensége, másrészt a kancsal-, kín- és kecskerímek derűje. Érzékelhető volt, hogy a rím kedvéért született a „költemény”.
Legjelentősebb költőink amúgy kerülték a kecske-, kancsal- és kínrímek használatát. Többek között Kosztolányi, Karinthy, Weöres stb. egy-egy játékos kedvű, iskolapéldaként emlegetett páros rímmel szórakoztatták kortársaikat, de nem lépték túl a mérték határát. Ezek a humoros, gyerekeket is mosolyogtató rímek mellőzött szegényei a magyar költészetnek, holott a népköltészet kedvencei voltak és maradtak. Főleg lakodalmak, táncmulatságok, farsangi összejövetelek kecskerímes csujogatóit (csujogtatóit) fogadták derűs kedvvel a mulatozók, jelenlévők. Mosolygó jókedvüknek köszönhető, hogy a gyerekirodalom kedvenceivé váltak.
Aki kecskerímekkel próbált és próbál hosszabb verset írni, nem számíthatott és nem számíthat arra, hogy – a szórakoztatás mellett – egységes, világos közléssel segítheti írása érthetőségét. Számomra úgy tűnik, akárcsak fiatalabb koromban, hogy a kecskerím születésekor nemcsak a rímek, hanem a versmondatok gondolatszakító értelmetlensége is nevettet, akárcsak a bökversek esetében. A magyar nyelv is világos közlést kér, és ezt a sajátosságát mellőzi az ilyenszerű iparkodás. Nagyon nehéz feladat megoldására vállalkozik az a költő, aki kecskerímekkel próbálkozva akar egy komolyabb, igazi költeményt írni.
A kecskerímekkel szerzett versek mesterének tekinthető Kovács András Ferenc, aki nem épp az első, de az egyik legkiemelkedőbb fölfedezője a kecskerímek értékének. Fölfedezője és tehetséges alkalmazója. Annyira gyakoriak verseiben a kecskerímek, hogy aki egy ilyen rímszótárt akarna szerkeszteni, nem mellőzheti Kovács András Ferenc fölfedezéseit. A honfoglaló kecskerímek KAF költészetében találtak igazi hazára. Meglepett az, amikor az elmondottak ellenére egy olyan igazi műalkotást találtam írásai között, mint a Per amorem dei c. szerelmi költemény, mely – szerintem – irodalmunk élvonalbeli alkotásai közé sorolható. Szerzője a költői ismeretek művelt szakembere.
Szerintem egy figyelemre méltó költeményt három fontosabb szempont szerint kell értelmeznünk: az esztétikai, érzelmi és értelmi megvalósításokra gondolok.
Az esztétikai elemzésnél arra kell fölfigyelnünk, hogy miként, milyen eszközökkel érintette meg a befogadó lelkivilágát, juttatta kifejezésre az érzelmi tartalmat. Mindenekelőtt az ismétlési formák dolga, alkalmazása, e formák ismétlődése segíti ennek a célnak az elérését. Mivel írásunk címével a figyelmet a kecskerímekre tereltük, elemzésünk ezeket juttatja előnybe. A kecskerím hívó és válaszríme azonos hangzású. A mássalhangzók fölcserélését tartja szem előtt. A sikerültebb kecskerímek hívó vagy válaszrímének egyike két vagy több szóból áll(hat). Közeli rokona a gazdag rímnek, francia elnevezés szerint a milliárdos rímnek. Máskor az asszonáncra hasonlít. A szerző rímeinek többsége az ütemhatártól kezdődő félsoros kecskerímekkel vegyített asszonáncok és gazdag rímek (lelkem csontjait – csendre csonka hit; mása vak szerelme – vágyra hangszerelve; ingyen kegyelemből – minden fegyelem dől; zörgessen zengetőn – festve zsenge főm; mint a dúlt ideg – titka túl rideg; szívet szövegítsen – mint egy öreg isten stb.) Költészeti unikum! És még inkább az, ha fölfigyelünk arra, hogy mind a tizenhat sor ríme megőrizte ezt a következetes alkalmazást.
Muzsikálnak ezek a rímek, és ezt a zenét még dallamosabbá teszi a tíz-tizenegy szótagszámmal váltakozó sorok ütemességének, ütemhatárának fegyelmezett betartása. Az első és harmadik versszak (verssorok) ütemképlete: 5/5, 5/6, 5/5, 5/6, a második és negyediké: 5/6, 5/5, 5/6, 5/5. Ez a finom ritmusváltás a komponáló zeneszerzőnek is örömöt szerez. A szabályos ismétlések érzelmi hatását fokozza a felszólító módú igék dinamikájának következetes használata: tizenhat sorban tizenhárom (roppantsa, feszítsen, pendítsen, ne szeressen, tépjen, zenéljen, szóljon, hallja, meg ne értse, szövegítsen, némuljak el, galád legyek, zordon, legyek). A többi sorok és igék illeszkednek, kiegészítői a fölsorolt soroknak, igéknek.
A költemény mérnöki szerkesztése, a szakmai ismeret fölülmúlja a gondolatvezetést, a világos fogalmazást. Talán egyetlen világítóbb sora segít a titok megfejtésében („Némuljak el, ha megremegtet ő”). Az enigmatikus lírai alkotások közé sorolnám ezt a szerelmi költeményt. A dicséretek után meg kell jegyeznem, hogy érzésem, ismereteim szerint először születtek a rímek, azután a verssorok és végül úgy-ahogy, de egyébként a nagyon szép költemény, amely homályos közlésével a mai modern lírára, fegyelmezettségével a hagyományos klasszikus magyar költészetre emlékeztet. Viszonylag a tizenhat verssor metaforái, megszemélyesítései, hasonlatai (lelkem csontjai, vak szerelme, csonka hit, ingyen kegyelem stb.) szépségükkel elhomályosodnak a felszólító mód érzelem- és stílusteremtő dinamizmusa, a költemény fegyelmezett ritmusa és rímelése mellett.
Kovács András Ferenc költészetének egyik sajátossága a vidám, játékos kecskerímek használata. Ebben a költeményében a kecskerímeknek ezt az értékes mosolyát föláldozta, a komolyság szolgálatába állította, ami értékelésem szerint jelentős megvalósításnak tekinthető, hiszen nagyjaink csak játszottak velük, fiatalabb korunkban csak kinevettük őket.
Kovács András Ferenc: Per amorem dei
Roppantsa széjjel lelkem csontjait
Szép foghatatlan mása vak szerelme
Feszítsen húrnak csendre csonka hit
Pendítsen, mintha vágyra hangszerelne
És ne szeressen ingyen kegyelemből
Tépjen belém zörgessen zengetőn
Zenéljen rajtam minden fegyelem dől
Ezüst malaszttal festve zsenge főm
Kimérten szóljon mint a dúlt ideg
Szikrázva mint az önző mennyek érce
Ha tűzbe rezzen s titka túl rideg
Csak hallja hangom s többé meg ne értse
Avult dallamhoz szívet szövegítsen
Némuljak el ha megremegtet ő
Galád legyek zord mint egy öreg isten –
Nem szerető mert nem szerethető.
(Forrás: Népújság. 2010. július 31.)
Pusztai Péter rajza
2010. szeptember 18. 11:52
[…] (Adalék a Kecskerímek honfoglalása c. rövid esszémhez – lásd itt) […]