Az első harmad itt olvasható,

a második pedig itt!

F Egyenes beszéd! Biztos ott lesz a Marlon Brando, a Gerard Philipe, a James Dean, Depardieu, Delon. Netán Brinkmann doktor…
N Hogy ott lesznek-e, azt nem tudhatom. A meghívókat elküldtem. Nem is ez a gond. Hely van. Dögivel.
F Akkor mi a baj, kedves?
N Ne mondjon ilyet egy özvegynek!
F Tud még valami újat?
N Mire céloz? Látom a szemén, hogy céloz valamire.
F Utoljára katona koromban céloztam.
N Öreg hiba!
F Mondja már, mi baja velem? Felfújja magát, mint egy pulyka!
N Pávián!
F Palotapincsi!
N Pókmajom!
F Papagáj!
N Pézsmatulok!
F Pettyes vízicsibe!
N Patkány!
F Milyen patkány?
N Mint a többi.
F Komolyan gondolja?
N Mit?
F Hogy patkány.
N Azt mondtam volna? Sérti?
F Ó, egy csöppet sem! Csak azon töprengek, hová dugjam el pikkelyes farkamat.
N Szégyelli? Pedig jól áll!
F Ebből elég! Mondja már meg, mi a baja velem!
N Nem szeretem az olyan férfiakat, akik megerőszakolják unokahúgukat, még ha nincs is!
F Látja ezeket a sebhelyeket, ezt a tetoválást? A börtönben szereztem.
N Mutassa! De szép! És milyen megható! Egy nyílvesszővel átlőtt szív, benne egy monogram, lehulló vércseppek. Kinek a monogramja?
F Az enyém.
N Ez a beszéd! Esteledik.
F Ilyenkor, vasárnap, az emberek kimennek a korzóra, a tópartra…
N Az előbb még kedd volt, vagy szerda.
F Múlik az idő, asszonyom. Maholnap itt a tavasz. Visszajönnek a fecskék…
N A gólyák…
F A verebek.
N Lesz itt ricsaj a születésnapomon!
F Nem holnap van a születésnapja?
N Dehogynem! Az idén holnap, de jövőre tavaszra esik.
F Hát akkor boldog születésnapot, asszonyom! Egy puszit se kapok?
N Hajolt már maga kút fölé, nézett már patakba?
F Ne is folytassa. Brando. Marlon Brando. És ha, mondjuk, becsuknám a szemét arra az időre?
N Minek, hisz így is csak foltokat látok!
F Akkor mire vár?
N Kérdezni azt tud! Nem bánom, egye fene!
F Mint a mesében: a királylány megcsókolja a békát.
N Maradjunk a realitásnál: két varangy megpuszilta egymást.
F Téved, asszonyom! Ön…
N És a tükör? A megboldogult neje?
F Régen volt. Ön megszépült, asszonyom!
N Igazán? Vajon mit szólna Marlon Brando, ha most látna?
F Vell, vell!
N Ez meg mit jelent?
F Olyasmit, hogy „Et már döfi!”, hogy „Éppen ilyennek képzeltem!”
N Hagyja abba! Miért akarja nekem bemocskolni Marlont?
F Brando.
N Mit mond?
F Brando. Marlon a keresztneve.
N Honnan tudja? Ott volt a keresztelőjén?
F Amerikában úgy szokás.
N Nekem így is jó! Maga akkor is rosszindulatú!
F Most éppen miért?
N Nem képzelhetett ilyennek! Annál sokkal, de sokkal jobb ízlése van, ha nem tudná! Úriember!
F Idefigyeljen, maga Marlon Brando után sápítozó ostoba…
N Orángután.
F Tessék?
N Mondom, orángután. Természetesen nőstény. Sose fogjuk megérteni egymást.
F Elszomorít.
N Szomorú. Én igazán nem akartam. Bocsásson meg, ha tud!
F Miért ne tudnék? Ha én…
N Vigyázzon!
F Ha én egyszer…
N Nem mindenki tud megbocsátani csak úgy, ukmukfukk.
F Értse már meg!
N Mit?
F Én meg tudok bocsátani!
N Az unokahúgának is?
F Az istenit magának! Tisztáztuk, hogy…
N Látja, nehéz. Nagyon nehéz.
F Micsoda?
N ……………
F Asszonyom!
N Nagyon ragaszkodik ehhez?
F Hölgyem, az egekre kérem, figyeljen rám! Én meg-bo-csá-tok ma-gá-nak!
N Nemes. És mit, ha szabad érdeklődnöm?
F Hát… például Marlon Brandot.
N Mi köze van magának őhozzá?
F Elfelejti, hogy tudok angolul?
N Meg négerül.
F Úgy van.
N Akkor mondja nekem azt úgy: a tikkadt nyári napsugárözönben úszó arany búzamező közepén hervadó kankalin!
F Ezt speciel nem tudom.
N Kár. Pedig… már-már… azt hiszem… szóval… meg tudtam volna bocsátani.
F Ez biztos?
N Hazudtam én valaha is magának?
F Hol rontottam el?
N A verebeknél. Nem kellett volna.
F A kurva életbe!
N Ne keseredjen el! Még minden jóra fordulhat. Vagy rosszra. Hány óra?
F Húsz negyvenkilenc.
N Mennyi?
F Délelőtt huszonhárom negyven.
N Mondja még egyszer!
F Hat hetvenkettő.
N Mondja!
F Negyed huszonöt.
N Bátran!
F Megállt az órám.
N Olvassa le a Napról!
F Lement.
N Akkor a Holdról!
F Fél három… háromnegyed hét… harminckét óra nullahat.
N Hány óra, uram?
F Vízszintes tizenkettő, vízszintes tizenkettő!
N Folytassa!
F Tízmillió-hatvanháromezer-négyszázhuszonhat és fél óra, asszonyom!

Mondják, mondják, de hiába: a függöny jelzi, hogy VÉGE.

[Befejeztetett Kecskemét külvárosában, Petőfivárosban az úrnak/elvtársnak kb. 1984., maximum ’85. esztendejének tavaszán vagy őszén – azóta aludt –, Zoli és Zsuzsa komfortos faházában Zoli Remington írógépén, két ujjal (az egyik – a bal –) a Shift volt. (A kétujjas módszert még nem sikerült kinőni.)]