Felületes ítélkezésre az az ember első benyomása, hogy Gergely könyve a Fodor Sándor-féle Csipike-történetek nyomvizein halad majd. Ott találunk ennyi szereplőt erdő-mező lakói közül, egyesek még rokoníthatók is a szépvölgyi figurákkal – talán csak elnevezésükben különböznek –, de aztán, amennyiben a gyors összehasonlítást alaposabb vizsgálat követi, rájövünk, hogy ezen állítás csak akkor érvényes, amennyiben elfogadjuk, hogy Csipike, a gonosz törpe és az ő műközpontú, kényelmes gomba-lakosztálya – létező valóság. Erről azonban mindannyian tudjuk, hogy egyszerű fikció – a legközönségesebb meseelem. (Ennek dacára, a Fodor-féle Csipike-történetek remek írások, egy feltétellel: ha nem ismételjük, nem utánozzuk azokat.) Ezzel szemben a Köd – mint már említettem – hihető, látványos és bizonyíthatóan létező valami. S vele együtt az egész díszes szépvölgyi sereglet. Egy null tehát a Szépvölgyi mesék javára…

*
A Szépvölgyi mesék-ben kettős cselekménybonyolítás – valójában valóságlátás – érhető tetten. Az egyik a történetből magából adódik: a könyv szereplői rendre megismerkednek a Köddel. Ebből a szempontból pedig két nagy csoportra oszthatók: az egyikbe azok tartoznak, akik tudják ugyan, hogy mi fán terem a köd, arról viszont fogalmuk sincs, hogy miképpen viselkedne hét napi közöttük tartózkodás idején; a másik csoportba tartozók viszont egyszerűen semmit sem tudnak Ködről, majd csak ezután ismerkednek meg vele.
Ámde, amint a Szépvölgy lakói rendre számot adnak a Ködöt illető tudásukról, úgy bonyolódik a helyzet is a völgyben; kiderül, hogy ha vendégük nem is árt senkinek, vendégeskedése során, kihasználva azt, hogy az addig látható dolgok homályosakká, sőt egyenesen láthatatlanokká válnak, mindenféle huncutságot, sőt talán agressziót is elkövethetnek egymás ellen. A Rét például attól tart, hogy a Köd leple alatt a Tó majd ravaszul elönti a partot. Mire a Tó „esküdözött égre meg földre, hogy ”nem”. De csak az segített, hogy még egyszer meghúzták kettejük között a határt, továbbá megbízták a Nádast, hogy susogja meg Rétnek, ha észlelné a veszélyt.”
Galócáék abban érzik a fenyegetettséget, hogy a nedves Köd, bár kedvez az egészségüknek és szaporodásuknak, de távol tartja tőlük a rovarokat, amelyek mindennapi táplálékukat jelentik. Szóval, ha a Köd önmagában nem is, ám következményeiben csöppet sem veszélytelen vendég: jó lesz vigyázni, szépvölgyiek!

(Folytatjuk)

Előzmények: Szépvölgyi 1; Szépvölgyi 2;