Második nap

Annyi hajas rocker gyűlt össze a mezőn, hogy már-már fontolgatni kezdtem egy borbélyüzlet vagy egy gyapjútépő felállítását. El is neveztem őket gyapjasoknak, mert egyik-másikuknak olyan fonott, sodrott, sirített vagy pödört hajazmánya volt, hogy a pulikutyák szégyenükben bebújtak volna a szamár hasa alá. Akinek pedig nem gyapjas orrszarvú lógott a fején, azokat besoroltam a lombosok és seprűhajúak rendjébe.

Lassan beindult az élet. Elkezdtünk miccseket és kolbászokat sütni. Gulyás is készült. A rock katonái pedig lassan megéheztek a sok ivás után. Mert addig csak ittak. A sok jó rockmuzsika hatására majdnem elment a hallásunk, de engem hirtelenjében megszállott az ihlet:

A rock katonái jönnek-mennek,
Miccsből, kolbászból jó sokat belelnek,
Vodkát, söröket nagyban isznak,
S a mezőre ebédet, vacsorát
Mindent visszaadnak.

Mondtam is a gyapjasoknak, hogy egyetek jól fiúk, mert ha nem , később szarul fogtok hányni.

A zenebona óriásira dagadt. Sajnos a fülem is, hiába tömtem tele vattával. Egy színpadot épp a konyha mellé állítottak fel. A hangszórók ezerrel nyomulnak, mi kétezerrel nyomjuk a füstöt, hadd köhögjenek. De nem nagyon törődnek a füsttel. Szokva vannak. Csak szórnék rá a tűzre valami füvet, lenne nagy felbolydulás!

(Folytatjuk)

Korábbiak:

Első nap

1. káfé főnix » Blog Archive » Berecz Edgár: Egy szakács naplója (3):
   2010. szeptember 28. 18:06

   […] Második nap […]