Első nap

Megérkeztünk, kipakoltunk az asztalokkal, miccsütőkkel, hűtőszekrényekkel, aragázkályhákkal, munkaasztalokkal és tálalóasztalokkal. No, meg az élelmiszerraktárral, a víztartályokkal és minden egyébbel, hogy ezer embernek süthessünk, főzhessünk.

Megjelentek az első rockerek szakadtan, kopottan, mocskosan, büdösen, hajasan és szakállasan talpig feketében, mint a gyászhuszárok. Persze, a feketén kevésbé látszik a mocsok.

Jöttek lányok is egy árnyalattal világosabb feketében, piercinggel a nyelvükben. Na, ezek aztán ékesnyelvűek! De majd meglátjuk egy hét múlva, hogy mire jutnak.

Egyébként itt minden ROCK.

Itt vannak a magyarock is, akik az erdélyi haverockkal egymást tapossák a bárock előtt, koncert közben lengnek a karock, legénytollaligpelyhedzikállán kisrockerek farock helyett pop… azaz bocsánat, rockcornnal kínálják életük első szerelmét.

Nagyon kemények ezek a rockosok, a zenéjük is zúzós. Nemhiába rock… talán oda kellene őket állítani sziklát törni a húszkilós népszavával. Amíg még nem isszák le magukat a sárga földre.

(Folytatjuk)

A szerző Nájlonvilág c. ciklusából

1. káfé főnix » Blog Archive » Berecz Edgár: Egy szakács naplója (2):
   2010. szeptember 27. 05:17

   […] Első nap […]

2. káfé főnix » Blog Archive » Berecz Edgár: Egy szakács naplója (7., befejező rész):
   2010. október 4. 13:58

   […] Első nap […]