Egy kert / A Garden

Írta a polgárháború után / Written after the Civil Wars

Nézd: színes zászlai alatt
feszít a szép virágcsapat.
Az egész had rendben növekszik,
rózsa, tulipán – mind törekszik.
Ám amikor a csillagok
éber őrsége felragyog,
látszik – a levél szinte görbe:
szundít, alabárdjára dőlve.
Bezárva virágkunyhójába
alszik a méh is, a kis strázsa.
De ha megbolydul a virágja,
szó nélkül rád csap a fullánkja.…
Ó, boldog, drága Sziget! Lám csak:
kertje az elveszett világnak.
Édeni tája tengereknek!
Örömére az embereknek
lettél. Mégis kizártál minket
kardjaival nagy vizeidnek.
Mily szörnyű almába haraptunk,
hogy árvák s halandók maradtunk!
Ó, nyomorult sors! Az az édes
had újra felállni nem képes!
Oh, mondd: mikor válik valóra,
hogy csak virágnak lesz őrtornya,
s csak a rózsán lesznek fegyverek?..
S csak azt viselik az emberek?

Forditotta Albert Csilla

SEE how the flowers, as at parade,
Under their colours stand display’d:
Each regiment in order grows,
That of the tulip, pink, and rose.
But when the vigilant patrol
Of stars walks round about the pole,
Their leaves, that to the stalks are curl’d,
Seem to their staves the ensigns furl’d.
Then in some flower’s belovèd hut
Each bee, as sentinel, is shut,
And sleeps so too; but if once stirr’d,
She runs you through, nor asks the word.
O thou, that dear and happy Isle,
The garden of the world erewhile,
Thou Paradise of the four seas
Which Heaven planted us to please,
But, to exclude the world, did guard
With wat’ry if not flaming sword;
What luckless apple did we taste
To make us mortal and thee waste!
Unhappy! shall we never more
That sweet militia restore,
When gardens only had their towers,
And all the garrisons were flowers;
When roses only arms might bear,
And men did rosy garlands wear?

Más versek, ugyanettől a szerzőtől: 1 / 2 /