Berecz Edgár: A székely paraszt Németországban
Mama Simbaval való találkozás emlékére
“Ne ítélj, hogy ne izéltess!”
Major Sándor barátom tanítása
ELŐSZÓ
A legtöbb ember szerint mások kifigurázása, gyengeségeinek boncolgatása és nevetségessé tétele nem tartozik a legszebb erények közé, sőt elítélendő cselekedetnek számít, történjen az nyilvános helyen vagy akár egy magánbeszélgetésen. Az egészséges kritika szükséges ugyan, de mindig adjuk meg beszélgetőpartnerünknek a lehetőséget a védelemre és a visszavágóra.
Ez a könyv nem székelyellenes sovén megnyilvánulás, legkevésbé mások háta mögötti alattomos vagdalkozás. Távol áll tőlem az emberek rossz oldalának a keresése vagy hibáinak ecsetelése és felnagyítása. Művem megírásakor a legtisztább szándék vezérelt, hogy feltárjam és megismerjem a székely parasztnak azt az oldalát, amelyről senki sem szeret beszélni, mert a feltárás és megismerés nélkül nem beszélhetünk elfogadásról. Amit nem ismerünk, arról nem lehet önálló véleményünk, és ha nincs önálló véleményünk, akkor lehet, hogy mindig mások előítéletekkel megfertőzött gondolatainak a szajkózásánál fogunk maradni.
Azonban lehet, hogy a székely paraszt kevésbé előnyös oldalának a bemutatásakor a “bűnök”, melléfogások, tévedések és baklövések tragikomikus színben lesznek feltüntetve, úgy, ahogy azok a valóságban megtörténtek. Néha magam sem tudom eldönteni, hogy a székely paraszt a maga és a környezete mulattatására viselkedik góbé módra, vagy csupán egyszerűen adja önmagát.
Nagy a gyanúm, hogy trükkjeivel a globalizációs világot és annak áldásait akarja kifigurázni vagy felhívni a figyelmet a Nyugat visszásságaira. Sajnos a székely paraszt típusa lassan a kivesző emberfajták közé tartozik, mert szűkebb pátriánkban egy új, domináns homo moderniensis vetette meg a lábát. A dunakavicson, barna cukroslén, krumplipelyhen és zsemlés fasírthúson nevelkedett tápos homo moderniensis eszméivel egyre jobban sorvasztja népünk testi és lelkivilágát, megfeszített erővel küzd a székely paraszt régimódi erényei ellen, mint a konok, keményfejű nemzet- és hazaszeretet, hűség, bátorság, becsület, család- és munkaszeretet.
Ha ez így megy tovább, hamarosan visszamászhatunk a fára.
Na, de nem akarok vészmadárkodni, lássuk inkább Edmond kalandjait Németországban, akinek a tettei a maguk egyszerűségükben nagyszerűek, és attól szeretetreméltóak, hogy teljesen spontán és szívből jövő megnyilvánulások.
PARASZTFALVA LEÍRÁSA
199… ben
Hősünk lakhelye Tündérország fővárosának keleti peremén terül el, ott ahol a határt a kommunista (sz)aranykorban épített lakásoknak csúfolt betonkockákat csak úgy minden bevezető és előzetes figyelmeztetés nélkül felváltották a hagyományos székelykapuk. Az átlépést a határon egy puha és csúszós tehénpalacsinta könnyíti meg, ez a pecsét, amit a hagyományos határátkelőkön szoktak a piros útlevélbe vágni. Itt ez a belépő talpára kerül.
A belépéssel egyidőben az érdemes utazó egy kellemes, a régi idők emlékét idéző szaggal köthet ismeretséget, amely a nosztalgiázó orrának olyan mint a rózsaillat. Ez nem egyéb, mint a Parasztfalván lakó számtalan ló, tehén és sertés szaga, amely felhőkben gomolyog az utcán, mintha a parasztportákon különleges parfümökkel kísérleteznének. A házak előtt elhaladva megállapítható, hogy melyik gazdaságban mit kedvelnek, illetve mit tenyésztenek leginkább.
A Parasztfalván áthaladó országúton azonban hemzsegnek a különféle tömegközlekedési eszközök. Itt keveredik a fővárosból kirajzó rengeteg teherautó, automobil, motorbicikli füstje a bennszülött lakosság hagyományos teherszállító és igavonó állatainak a biogázával. Valóságos elgázosított területnek számít az országút és környéke, az arrajáró a legjobb esetben sem tehet többet, mint szívja a gázt hogy fogyjon. A hagyományos teherszállító eszközök persze elképzelhetetlenek bennszülött vezetők nélkül. Ezek közül a Sárgalábú Totyi, a Zöldostoros és a Meztelen Lovashalál a leghíresebb.
Kezdjük hát akkor a Sárgalábú Totyival. A Sárgalábú Totyi arról ismerszik meg, hogy éjjel-nappal sárga gumicsizmát visel. Sárgalábú előnevét eme csodálatos lábbelinek köszönheti, utónevét csak akkor nyerte el amikor leszállt a szekéren szállított ganédombról. A Zöldostoros ugyancsak a szekeresek kasztjába tartozik, aki gabonától kezdve autóroncsig mindent képes elfuvarozni. Arról ismerhető fel, hogy széttaposott zöld kalapja van, és akkor is suhogtatja az ostort, amikor nem járnak a legyek. A Meztelen Lovashalál kollégáihoz hasonlóan lófő, aki lóeledellel és szalmaszálnak valóval rakodik meg. Már reggel 7-kor is meztelen felsőtesttel feszít, mintha a reggeli napsütés áldásos hatásait akarná kihasználni. Elővigyázatosságból azért magán viseli a gumicsizmáját, a folton folt nadrágját és ami a legfontosabb: a kalapját, nehogy közszeméremsértésért börtönbe csukják. A kasza mint jelvény a vállán fityeg, más esetben pedig a szénásszekér oldalába van tűzve az öngyilkos motorosok megfékezésére.
Parasztfalván az országút kitűnő minősége miatt csak lépésben lehet haladni, mert még gyalog is ráz. Esős időben viszont az autósok révén kiadós hidegzuhanyban részesülhet a vándor, ugyanis ilyenkor az autósok az utat borító vízréteg miatt azt hiszik, hogy tükörsima aszfalton nyargalnak, emiatt elkerülhetetlen a kényszerfürdő. Vízmentes időben a por zsákszámra hever a gödrökben, ki-ki vehet magának a cipőjére, a ruhájába és szélfúváskor vagy az elhaladó autók miatt még a tüdejét is megtöltheti. Ugyebár a port borral szokták leöblíteni, ezért a parasztfalviak mindig porosak, hogy legyen okuk az ivásra.
Házi áldás helyett az alábbi versikét szokás elmondani:
Jó borral a port
Porborral a pórt
Buzgón öntözd s ne feledd
Parasztfalván borral illik
enni a jó kenyeret.
Parasztfalván a házak és az épületek a régi és az új összefonódásaként, egy érdekes, meg nem határozható stílust képviselnek: a bennszülöttek hagyományos faházai mellett büszkén feszítenek a beton, kő, tégla vagy műanyag elemekből gyártott csiricsáré színűre mázolt újgazdag lakóháznak álcázott cégek és cégnek álcázott lakóházak. Ebből a környezetből indult útnak Németországba Edmond, hogy meglátogassa idegenbe szakadt atyafiát és hogy az itteni állapotokat fellendítendő, hazahozza azokat a morzsákat amelyek a gazdag fritzek kolbászkerítéseinek tövéből lehet olykor-olykor összeszedegetni.
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza
2010. november 5. 09:14
[…] A székely paraszt Németországban (1) […]
2010. november 8. 06:23
[…] A székely paraszt Németországban (1) […]