Kacskaringós utak

Ettől az időponttól kezdve csak igen kevés adat jutott birtokomba Ibrányi további pályafutásáról. Csak annyit tudok, hogy volt pápai diáktársai, Petrovics, Jókai és Orlai Petrics több ízben találkoztak vele az ország legkülönbözőbb pontjain, és mindjárt hozzá is tehetem: a legkülönbözőbb helyzetekben.
Jókai például egy ízben Komáromban látta, ittas állapotban és igen elhanyagolt külsővel. Petrovics Debrecenben működött vele együtt a színjátszótársulatnál. Mindketten dicstelenül szerepeltek. Orlai Petrics viszont a Csiga vendéglő ivójában találkozott vele, ahol mint egykori osztálytársát és barátját mutatta be Vachott Sándornak, Bajzának és Vörösmartynak, nemkülönben a Honderű, a Hölgyfutár több munkatársának. Ibrányi ez alkalommal mogyorószín köcsögkalapot, ugyanolyan selyemmellényt és kesztyűt, nemkülönben sötétzöld frakkot, vajszín nankingnadrágot és barna százrétű köpenyt viselt, igazi arszlán módjára, selyembojtos pénzeszacskójában pedig megcsendültek a körmöci sárgacsikók, amikor fizetett. Modorával, ékeivel, szellemével és mókáival elbájolta az egész társaságot, de legfőképpen a hangászokat, mert igen szépen dalolt, és kifogyhatatlan volt a nótákban, melyekre megtanította őket is.
Meg kell még jegyeznünk, hogy az egész társaság számláját hajnalban nagyúri gesztussal ő egyenlítette ki, miáltal még inkább az érdeklődés homlokterébe került.
Még találkozunk vele a márciusi napokban is. Ekkor már pörge darutollas kalapban, atillásan, kardosan, csizmásan csörtet be a Pilvax-kávéházba, ahol egykori osztálytársai viszik a vezető szerepet. Szeret azok fényében sütkérezni, betéve tudja Petőfi minden költeményét, és buzgón gyűjti az előfizetőket Jókai lapja, az Életképek számára. Milyen furcsa játéka a sorsnak, hogy történetünk kezdetén most ott látjuk baktatni két fogolytársával összeláncolva a novoszibirszki országúton, erősen megviselt honvédőrnagyi egyenruhában.

Következik: A két Petrovics

Előzmények: 1. rész, 2. rész,