Időbe telt, míg Tücsök megbarátkozott a környékkel. Legborzasztóbb érzése tán mégis az volt, hogy egyedül van. Ilyen vele sosem történt. Életében nem volt egyedül. Eddig soha. Főleg nem olyan helyen, amelyet nem ismert.
Kis idő elteltével azonban nem tehetett mást, minthogy megropogtatta elgémberedett derekát, kitapintotta hátán a hegedűt, aztán lekászálódott a kéregről. Gondolta, jobb lesz, ha egy kicsit körülnéz. Abban reménykedett, hátha ismerősökkel találkozik. Tán nem csak vele történt meg ez, hogy akaratán kívül elragadta az ár. Nem lenne legalább annyira egyedül…
Tücsök utált egyedül lenni. Ha tehette, folyton ott legyeskedett – akarom mondani tücskösködött –, ahol a legnagyobb volt a mozgás, a nyüzsgés, ahol zajlott az élet. Igaz, leginkább ő volt az, aki odújába vagy éppen szomszédságába invitálta valamelyik bogárrokonát, hogy aztán pompás hegedűjátékával szórakoztassa a vendéget, aki – ha tetszett a játék, a következő alkalommal már másodmagával jött el. Persze az is megtörtént, hogy egyet gondolt, hóna alá csapta hangszerét, és egy lapos fűszállal a szájában félnapot is kódorgott, vándorolt, csakhogy lásson valamit a nagyvilágból.
De a Kerek Mezőt azért sosem hagyta el!
Onnan távolabb merészkedni senkinek nem volt szabad. Nem egyébért, a veszély miatt. Ki tudja, mi leselkedik arra, aki Kerek Mező határain túlra merészkedik! Maguk a Vadméhek, a Darazsak és a Dongók sem igen szálltak ki jószántukból az ismeretlenbe. Azóta legalábbis, mióta úgy hét virágfordulós nappal ezelőtt szegény Zöngő Dongót a mező szélén elragadta a förtelmesen rút, Imádkozó Sáska. Brrr… még belegondolni is rossz ebbe!
Most pedig egyedül van.
De mi ez, mit látnak szemei? A sötétbe hajló, formátlan gyökérgubancok között mintha egy hüvelyknyi, takaros kis kőházacska állna, megbújva az ősi kövek és homokpart között. Egyetlen ablakából sárgás-zöldes fény pislákol, hasonlatos a Szentjános Bogáréhoz, ám ez a fény ott valahogy egy kicsit más.
– Ezt megnézem magamnak! – határozta el gyorsan, és megszaporázta lépteit.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész