1987. június 1. (I)

Könnyű, hűvös eső odakint, finom gyantaillat idebent a kandallóban égő fenyőhasáboktól. Esőerdőnek nézem és nevezem ezt a területet, noha a Webster szótár szerint esőerdők kizárólag a trópusokon találhatók. Akármi az igazság, ragaszkodom a magam nómenklatúrájához, mert ennél zöldebb mohába és áttetszőbb harmatba öltözött vadont elképzelni sem tudok. Olyan, mintha Brazília kellős közepén lennék, az új jégkorszak hajnalán.

Sok, másfajta erdőt is láttam. A Wienerwald jól ápolt sűrűségét és tisztásait, hová Mozarttól Mahlerig, Freudtól Wittgensteinig jártak ki a bécsiek, hogy gyógyírt keressenek a halálvágyra és más lelkibetegségekre, melyekkel hazájuk fővárosa oly bőségesen látta el őket. Éltem pár hónapig Camp Atterburyben, Indiana nyiszlett, görvelykóros erdejében, hat láb magas hófúvások közt, az amerikai hadsereg egyik rövid életű egységében, a Habsburg-légióban, hová egyszerűen beosztottak. (A légió FDR és Cordell Hull szellemi gyermeke volt; tervük tartozéka, hogy a háború után visszaállítják az Osztrák–Magyar Birodalmat. A terv az amerikai közvéleményen és Sztálin méregtől remegő bajszán bukott el.) Láttam Új-Guinea valódi esőerdeit, tele szúnyoggal, mérges kígyóval, áthatolhatatlan liánszövedékkel. Olykor egy-egy négyszögű arcú bennszülött tűnt fel. Akadt olyan is, aki ágyékkötőnek Hitler fényképét hordta. Ezeket, propagandisztikus célból, még a leölt és valószínűleg pecsenyének elfogyasztott német misszionáriusok osztották ki közöttünk.

És, valamennyi közt a legfájdalmasabb: Magyarország egyik, alighanem egyetlen még fennmaradt ősi erdeje Recsknél, melyet az ÁVO parancsára nékünk, raboknak kellett kivágnunk. Az óriási bükkfákat 250 évvel korábban állítólag az arra utazó II. Rákóczi Ferenc is megcsodálta. A bükkfák alul olyanoknak tűntek, mint holmi őskori, száz méter magas dinosaurus megzöldült lába. Minden oldalról bele kellett fűrészelnünk és megékelnünk, mert hárman sem tudtuk körülfogni. Mikor kidőlt, sóhaj szakadt fel belőle, mint a haldokló emberből. Mi is sóhajtva álltunk körötte; volt, aki könnyet törölt szeméből…

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész