Testvérek

Szülők besorolták valahová mindannyiukat: Nagyra jutott az „anya” szerep, hiszen „ tőle tanulnak a kisebbek”, „neki kell példát mutatnia”. „Középső és a Kicsi Nagytól tanul”. Így aztán, mindenért, amit a Nagy tett vagy nem tett, felelősségre vonták. Túl nagy teher volt számára mindez, ráadásul, sosem jutalmaztak, csak korholtak – a nyomás alatt elkezdett olyan kapcsolatokba bonyolódni, amelyek „nem voltak elfogadhatók”. Anya kicsalta belőlük a rejtett érzelmeiket, és azt fel is használta ellenük egy következő pillanatban. Megtanultak bizalmatlanok lenni. Alapvetően, kétszínűek, és egyáltalán nem őszinték. Anya elmondta Apának a kicsalt érzelmeket, aztán adott esetben „rajtakaptunk” alapon, jól megalázták a Nagyot, akiben összetörtek mindent. Ezt a játékot mindig eljátszották vele. Sokszor. Ahányszor csak ismerkedni kezdett valakivel.
Középső jobban manipulált. Ő azt tanulta meg, hogyan kell túlélni, és hogyan fordíthat hasznot magának mások kudarcaiból. Mindhárom közös vonása immár a kétszínűség, az érzelmek elhallgatása, vagy másként való feltárása, s ez adott személytől és szituációtól függött. Ha Apával beszéltek, azt mondták, amit ő hallani szeretne, ha Anyával, akkor azt, amit ő szeretne hallani. Ha egymással, akkor az hangulatfüggő volt. Ha olyanjuk volt, megalázták egymást, ahogyan őket is a szüleik. Ha úgy adódott, bántották egymást. Ha szidták Nagyot, Középsőt dicsérték, mert ő olyan ügyes, „a jég hátán is megél”. Kicsi volt a gyámoltalan, a gyáva, élhetetlen, félénk, visszahúzódó. Kicsi nem került a figyelem központjába, mert ő elhanyagolható volt. A nagyok kinőtt ruháit örökölte, és egyéb, szétnyűtt dolgait. Kicsi nem ellenkezhetett. Kicsi mélységesen introvertálttá vált.
Középső bevállalt egy élet-halál közti állapotot is, betegséget, amikor kómába esett, hogy ráterelődjön a Szülők figyelme. Innentől valóban ő volt a kiváltságos. Az egész család ráfigyelt. Ő lett a Nyertes.
Elkezdődött a testvérek közti versengés. Ami valójában az, felszínesen egyáltalán nem az. Felszínesen annyira örülnek egymás sikerének, s a valóságban annyira senkinek nézik a másikat, akit valójában „tele van rossz döntésekkel” ítélnek el. Itt megnyilvánul a kétszínűség lépten-nyomon.
Közös vonás: mindhárom Gyermek elvágyik a közegből, de egyik se akar végérvényesen szakítani vele. Nagynak felkínálják a lehetőséget a Szülők, hogy otthon maradjon külön lakrészben, miután férjhez ment. Cserében beleszóltak a gyerekvállalásába is, mármint Anya. Apa csak a háttérszereplő volt ilyen esetben. Tájékozott volt az eseményekről, de mindaddig a háttérben maradt, amíg támadni nem kellett. Nagy alkoholista férjet választott, hiszen a játszmában benne volt a társfüggőség is, bizonyítania kellett, hogy elismerést kaphasson, ami viszont nem történt meg.
Társfüggőként tovább vitte a játszmát: ő volt a megmentő, az üldöző, és az áldozat. (Gyermekkori szerep). Nagy nem tudott korlátokat állítani, engedte, hogy mindenki keresztül- kasul nyirbálja őt.
Középső elvégezte az egyetemet, immár bebizonyította, hogy valóban ő a nyertes, s mint ilyen, kiváltságos is. Ő megérdemli az elismerést, előtte le a kalapokkal. Középső felöltötte Apa maszkját: munkamánia, családtagok tiszteletének kivívása lekezelő modorral, felmutatva az elért sikereket. Középső házat épített, Középső „mindig dolgozott”, Középső „nem volt lusta”, „döntései jók voltak”, szavai megkérdőjelezhetetlenek, Középső valóban Nyert!
Kicsi, lelkiállapotából eredendően, összevissza csapongott, nem tudta, mi helyes, mi nem, nem tudta, hogy másokban meg lehet-e bízni, vagy mindig csak a kihasználás szándéka van az emberekben. Kicsi nyugtalan volt, félt, bizonytalanná vált, és mindenre felült, amit mások mondanak. Kicsi menekült. Mindenki és minden elől. Mindig azt érezte, hogy épp most ront el mindent. Mindig elölről akart kezdeni mindent, és ő is bizonyítani akart. Ezért választott olyan férjet, akivel tovább űzhette a játékot: ő legyen a megalázott, s valaki erős fegyelemmel ellenőrizze minden tettét, minden léptét, s mindezért felelősségre vonja. Kicsi önként vállalta be a szenvedést, a „muszáj megcsinálni” házimunkát, a „titokban szerezhetem meg magamnak, ami jó”-t. Kicsi felépített és rombolt. Ugyanúgy társfüggő volt, mint Nagy, ő volt a megmentő, az üldöző és áldozat is.
Anya közben belefáradt a játékba. Hiába próbált kiszállni néha, nem tudott, nem is akart. Aztán egyszer csak lesöpörte az asztalt. Játszmája befejeződött, meghalt.
Apa számára új fordulat volt ez az egyhangúvá vált játszmában. Újra osztotta a lapokat: új kapcsolat, új élőhely, maximális felügyelet a Gyermekeken. Apa eljátszhatta végre a nagy áldozat szerepét, hogy „őt mindentől megfosztotta az élet”, „ő kiszolgáltatott”, „már semmit nem tehet”.
Nagy elvált, két kiskorú gyermekkel a Házban maradt. Középeső a közelben épített, és ő lett a második Apa. Kicsi is elvált, a Házba költözött. Nagy és Kicsi tovább folytathatták a gyerekkori játszmákat: egymást megalázni, aztán jóban lenni, aztán kritizálni, és egymás tetteit bírálni. Hol apa, hol anya, hol gyermek szerepben, de mindenképp: vergődve.
Nagy bevonz egy újabb alkoholistát, aki meg is csalja. Kicsi bevonz egy infantilist, aki nem dolgozik, helyette ő mindent eljátszik: dolgozik, házi munkát végez, eltartja a bevonzott partnerét.
Nagy és Kicsi kilép a kapcsolatból. Újabb támadófelület Középső és Apa részére: „mennyire hülyék ezek”, „na ugye, hogy rosszul döntöttek, amikor befogadták a senkiket.”
Középső kiszállt az alaphelyzetből. Érzelmei elrejtésével, munkába való temetkezésével, nem adott támadási felületet a játszmák folytatásához. Más játékossá vált, Apa szerepben. Apa és Középső egymásra találtak, együtt kritizálhatták a két senkiházit, akik egyedül nevelik gyermekeiket, s „meg is érdemlik” alapon tovább folytatták a játszmát. Úgy tűnt, hogy a Ház nem engedi el, benne ragadtak a Házban. Abban a Házban, ami Apa nevén van, s ebben a jogállásban egyenrangúvá vált Középső Apával. A két senki, akiknek nincs semmijük, a két Valaki, akik elértek valamit. A két Valaki most már együtt, nagyobb erővel tudnak ütni. Nagy és Kicsi kénytelenek elviselni a bántalmazásokat: „ha nem tetszik, el lehet menni”, „kifelé a kapun”, „miért nem dolgoztok, hogy nektek is legyen?”, „lusták vagytok”, „nem jól csináljátok”, „nem így kell csinálni”, „soha nem lesz semmitek”, „nem akartok dolgozni”, stb. Nagy és Kicsi egymással is vívja kicsinyes játékait, mint gyermekek, ugyanakkor játsszák a Felnőttek játékait is. Kicsi besokall, amikor apja a Házba visszaköltözik erőnek erejével. Kicsi Anya szerepébe kényszerül. Kicsi úgy érzi, ő a saját Anyja, és Apja tovább játssza azt a játékot vele, amit Anyával játszott. Kicsinek mindez sok. Kicsi elhagyja a Házat, feláll az asztaltól, és nem játszik tovább.
Apa a Házban marad, áldozatszerepben. Megbetegszik, hogy megkapja a Környezete figyelmét, és elnyerje azt, hogy továbbra is kiszolgálják. Mivel kilép Kicsi, Nagy veszi át a szerepet. Kicsi több száz kilométerre utazik, ahol úgy gondolja – már senki nem fogja elérni őt. Akar valamit kezdeni az életével, de túl nehéz. Úgy érzi, megint rosszul döntött, de a Házba nem akar visszatérni. Nem kér se Apa, se Középső viselkedéséből, nem akar áldozat lenni.
Nagy is besokall, s miután újra bevonzotta ugyanazt a személyt, elhagyja a Házat vele együtt.
Középső és Apa otthon maradtak. Marakodnak. Középső telefonon próbál támadási felületet keresni, de Kicsi kiszáll. Nem játszik Középsővel, sem Apával. Középső Nagyot zaklatja, és Nagy védekező magatartást vesz föl, bizonygat. Jó játék. Középső újra játszhat. Nagy ráun a játékra. Gyermekkorában akkor is elvitte a balhét, ha a kicsik hibáztak, mert a Nagytól tanul a Kicsi. Most is hibásnak érzi magát mindenért.
Középső most is játszik, hazudik, mert telefonon azt mondja, minden rendben, mindenki jól van. Pedig semmi nincs rendben, senki nincs jól. Ez az ő játéka. Nagy és Kicsi is hazudik, mert azt mondják, jól vannak, és minden rendben. Pedig nincsenek jól, és semmi nincs rendben. Ha feltárnák érzelmeiket, simán beletörüli a lábát a másik. Ezért marad a kétszínűség.
A Ház, Apa, Középső otthon vannak. Nagy és Kicsi elmenekültek a játszmák elől. Középső tudja, hogy nekik úgysem sikerül, mert soha nem sikerült eddig sem. Várja a pillanatot, hogy valaki minél előbb visszatérjen a Házba, s akkor tovább lehet folytatni a játékot. Számára nem jó játékos Apa, és Apa számára sem jó játékos Középső. De a Ház jó kihívás. Most a Ház az Asztal, amire kirakta a lapokat Középső. Csak a játékosoknak kell megérkezniük.

Következik: A Ház

Előzmények: 1. rész