Utazás Chilébe és az orientáció

Augusztus 2-án eljött a (számomra) várva várt nap: elutazok Chilébe, egy évre! Negyed ötre kellett a reptéren legyünk, de már jóval előtte megérkeztünk. Átadták a szükséges dokumentumokat és a pólót. Elköszöntem mindenkitől, majd a biztonsági ellenőrzés után izgatottan vártam, hogy induljon a gépem Párizsba. 18:30-kor felszálltunk és 20:30-kor már Párizsban landoltunk. Az utolsó sorban ültem egyedül, szóval volt helyem.
Párizsban majdnem 3 órát kellett várnom. A terminált és a kaput könnyen megtaláltam, majd beletörődtem, hogy álmosan egyedül fogok ott ülni. De egy fiú táskáján megláttam egy jól ismert AFS-es bilétát, kiderült, ők is Chilébe mennek cserediáknak. Hárman voltak Finnországból. Később találkoztunk az 5 francia diákkal is.
23:40-kor megkezdődött a beszállás. A gép hátuljában ültem, sajnos nem ablak és nem is folyosó mentén, hanem középen. Az út nagyon hosszú volt, majdnem 14 és fél óra. A vacsora után 6-7 órát végigaludtam, majd megnéztem két filmet. Mikor már Chile felett jártunk és megláttam az ablakban az óriási hegyeket, teljesen leesett az állam.
Leszállás után ellenőrizték a vízumot és az útlevelemet. A bőröndjeim nagyon nehezek voltak, alig bírtam őket húzni és pakolgatni. Kint már vártak minket és a többi cserediákhoz tereltek. 2 órát kellett itt várnunk a buszra, ami elvitt Santiago-ba, a szállásunkra az orientáció idejére.
Egy olasz lánnyal kerültem egy szobába, akivel egy körzetben fogunk lakni. Az első nap, pénteken ismerkedtünk, beszélgettünk. Én főleg skandináv országokból származó emberekkel lógtam. 81-en voltunk ott, nagyobb többségben európaiak, de volt 3 amerikai és 2 új-zélandi cserediák is.
Este nagyon nehéz volt ébren maradni, mert 6 óra idő eltérés van Chile és Magyarország között. De szerencsére csak legelső nap volt ilyen rossz. Szombaton már voltak programok: az egyik az, hogy mutassuk be mindenkinek az országunkat spanyolul. Ebben csak az volt a probléma, hogy nem tudok spanyolul. Valamit sikerült összedobni az önkéntesek segítségével, egy papírra lerajzoltam Magyarországot, felvettem a magyar mezemet és a magyar zászlót, majd bemutattam. Egy holland lány segített felmutatni a papírt, mert nem tudtam volna ennyi mindent egyedül tartani.
Vasárnap mindenki utazott a fogadó családhoz. Akik messzebbre mentek, sokkal korábban kellett keljenek. Nekem csak 9-kor kellett indulnom, szóval elég sokáig alhattam. Az olasz és a svájci lánnyal együtt elvittek minket a buszállomásra, ahonnan busszal mentünk Vina del Mar-ba. Alig bírtam kivárni a másfél órát, hogy végre odaérjünk. A busz állomáson várt ránk a három család. Nagyon jó volt találkozni velük.

Az első hetek

Mióta megérkeztem Chilébe, felgyorsultak az események. Viszont olyan sok történés van, hogy nem 3 hétnek tűnik az ittlétem, hanem több hónapnak.
Az első és legfontosabb dolog a család. Kezdünk összeszokni és beállni egy mindennapi kerékvágásba. Az első hétvégén elvittek az óceánhoz Viña del Mar-ba, amit akkor láttam először életemben. Teljesen más volt a hangulata, mint egy tengernek.
Később Rancagua-ban voltunk, ahol a nagypapa és további rokonok laknak. Az ilyen családi pillanatok az olyanok, amiket sosem tudna az ember egy másik országban kipróbálni, ha csak utazik.
A második dolog, amiről írni szeretnék az a suli:
– egyenruha hordása kötelező
– az én iskolámban nincs fűtés, ezért mindig fázom, és mindenki kabátban van egész nap
– az órák sokkal lazábbak, mint Magyarországon
– 8-kor kezdődik a tanítás, három 90 perces és egy 45 perces óra van délelőtt
– az ebédszünetben haza lehet menni, vinni kaját a suliba vagy elmenni valahova enni
– a délutáni órák 15:15-kor kezdődnek és 90 percesek
– hetente egy tesi óra van, amin a Rapa Nui (Húsvét-szigeteki) táncot tanulja az egész 11. évfolyam és szeptemberben fogjuk előadni
– matek, biológia és humán osztályok vannak
A matek osztályba kerültem, ahol nyilvánvalóan sok matek óra van. Viszont trigonometriát vesz az osztály, ezért fogalmam sincs a dolgokról. De ez a többi órán is ugyanígy van. Az időmet általában spanyol tanulással töltöm, de előfordult egyszer-kétszer, hogy dolgozat közben elaludtam. Az egyenruhát nagyon élvezem, mert Harry Potter-es a hangulata és reggelente nem kell gondolkozni, hogy mit vegyek fel.
A spanyol nyelvet, mielőtt idejöttem, elkezdtem tanulni, de csak az alapokat sikerült átvenni. Viszont azt vettem észre, hogy napról napra egyre többet értek abból, ami körülöttem történik. Az első napokban össze voltam zavarodva és folyton mosolyogva bólogattam. Így három hét elteltével, ha lassabban beszélnek hozzám, akkor körülbelül már megértem. Viszont, ami nehezíti a nyelv elsajátítását, az az, hogy a chileiek eszméletlen gyorsan beszélnek. Plusz rengeteg szlenget használnak. De nagyon sokat segítenek és valljuk be: van időm bőven a suliban tanulni.
A barátszerzést is sikeresnek tekintem. A chilei emberek nagyon nyitottak, vidámak és közvetlenek. Minden találkozásnál egy puszival köszöntik egymást vagy öleléssel. Ennyi puszit még soha életemben nem kaptam, mert ha bemennek egy helyiségbe, szinte mindenkinek adnak, még ha nem is ismerik annyira. A nevekkel bajban voltam az elején, és még mindig rengeteg embernek nem tudom a nevét, aki bemutatkozott. Az egyik baráti társasággal hétvégén elmentünk Viña del Mar-ba, ahol találkoztam egy francia lánnyal, akit egy csoportból ismerek. Az óceánparton sétáltunk és a legfinomabb chilei kaját, completo-t ettünk.
Összességében az első három hét nagyon jó volt a sok nehézség ellenére is. És egyre jobban érzem magam, ahogy jobban megy a spanyol. A családban is egyre kényelmesebb, és felszabadultabban tudok viselkedni.

(Folytatjuk)

Korábbiak: 1. rész /

Helga blogjának címe:

https://exchangeinchile.blogspot.com/