PETŐFI

Magasra tartott kardjára füzérben szúródtak fel a véres hattyútollak. Mily egyszerű és fennkölt mozdulat. Talán épp emiatt lehetetlen utánozni.

KENYÉR ÉS GYERTYALÁNG

Ősi szokás szerint a vízbefúltat éjjelenként kenyér hátán úsztatott gyertyával keresik. Képzeletben néha én is így látom a népet, amely Petőfi után kutat, millió és millió gyertyája lobogva siklik az idő vizén a végtelenség felé; de hiába a kérdő gyermeki szemek várakozása, hiába morzsolgatják ráncos kezek a fekete kendő göbét, mintha egy utolsó rögöt akarnának vetni a fölismerendő sírba – hiába, hiába! A heggyé duzzadt kenyér sehol sem áll meg, hogy rajta a gyertyaerdő egy pillanatra fénnyel árassza el a titkos mélységet. Némán, méltóságosan úszik, s csupán a lángok egyenesednek fel rajta olykor a reszkető sóhajtól. Létezik-e gyász és emlékezés a világon, amely felemelőbb és szívszorongatóbb tudna lenni ennél az örök gyertyafényes lebegésnél, szótlan, de makacs keresésnél?

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész /