Pár hónapos szünet után indul az INTERNET KÁVÉZÓ új sorozata… Mert mindenkor jól esik a kávé, de a legeslegjobb hétfő reggel. Amikor olyan nagyokat ásít az ember… Mint például most is.
De behúzunk egy jókora kortyot, s már jöhet is az első vendég:

Márkus László – költő, a Litera-Túra szerkesztője. Övé a szó…

AZ ÉLET SÓJA

Karcsi meglehetősen nagy ember volt.
No, nem úgy, mint a ’nagyemberek általában, – hiszen csak építésvezetőségig vitte –, hanem termetre. Nem volt túl magas, olyan 160 – 170 centi körülire saccoltuk, de vastag a karja, lába, dereka, hatalmas volt marka is. Pont úgy nézett ki, mint ahogy egy kőműves mesterből építésvezetővé avanzsált totumfaktumnak kinéznie kell.
Bár kőművesként jónak volt mondható, építésvezetőként már nem brillírozott annyira. A tervolvasáshoz, falazáshoz, zsaluzáshoz, betonozáshoz értett, de a tulajdonosokkal nem találta meg a szót és a dolgozóit sem tudta hadvezérként igazgatni. Ebből fakadóan mindig búskomornak tetszett a munkaterületen. Mikor azonban valakinek nem úgy ment valami, ahogy kellett volna, a mi Karcsink egy csapásra kivirult. Úgy, ahogy jött, utcai ruhában felugrott az állásra, elkapta vödröt, fándlit, falazókanalat az ügyetlenkedőtől, vagy kikapta a szekercét a bénázó ácstól és arcán az üdvözöltek mosolyával megmutatta, mit, hogyan kell csinálni. Karcsi olyankor élt igazán, ha néhány órácskára visszakerülhetett igazi lételemébe.
Egyetlen gyengéje: férfi létére igencsak édesszájú volt.
A kétezres évek elején Budaörsön építettünk át 11 pavilont, mely munkára a regnáló önkormányzat kötelezte a bérlő vállalkozókat. A dolog szépséghibája mindössze az volt, hogy három évvel a munka befejezése után, az új városvezetés a bérlő vállalkozókkal saját költségükön bontatta le a szépen felújított pavilonokat, úgy, hogy semmiféle jogorvoslatra, kompenzációra nem hagyott lehetőséget. Ha jól emlékszem, városrendezési elvekre hivatkoztak, amihez ugyebár kell egy városrendezési terv is, ami addig ott porosodott valahol az irattárban.
Mi az utolsónak felújítandó pavilonban rendeztük be főhadiszállásunkat. Itt tartottuk szerszámainkat, gépeinket és legféltettebb kincsünket, a kávéfőzőt. Abban az időben még nem volt divat az a ma már össznépi társasjáték, hogy törjük fel és vigyünk mindent, ami mozdítható. Pedig a pavilonnak körbe-körbe üvegfalai voltak, hiszen boltnak készült. Ide húzódhattunk be a nyári záporok elől. De volt ott rezsó, meg fűszerek, cukor meg só egy-egy hét decis üvegben, melyekből előbb gondosan kieszegettük az uborkát. Ebből adódott a galiba.
Reggelente közös kávézással indult a nap. Közben megbeszéltük az aznapi teendőket.
Betoppant Karcsink is. Töltött magának egy kávét és három púpozott kávéskanállal mert bele az egyik, fehér kristályokat rejtő uborkásüvegből. komótosan kavargatta eligazítás közben, majd egy hirtelen mozdulattal lehajtotta a felét. A szeme fennakadt, majd forogni kezdett és nagyhirtelen rábukott egy ásványvizes flakonra. A másfél literből nem sok maradt.
Mi pukkadoztunk a röhögéstől, hogy Karcsi töményen sós kávét nyelt. Pista, az ács, hetekig rendszeresen utánozta, mint forgatta Karesz a szemét és miként cuppant rá az ásványvízre. Dezső, nagy húszfont, roma segédmunkásunk Karcsi távozása után vigyorogva mesélte, hogy ő látta, hogy az ominózus üvegben nem cukor van, de semmi kincsért meg nem szólalt volna.
Hát, felebarátaim, ez az élet igazi sója.

Kíváncsi kis kávészem

Egy kíváncsi, kis kávészem
döntött, ő most világgá megy.
Elgurult az ebugatta,
a porcica befogadta.

Félt attól, hogy ledarálják,
forró gőzben sanyargatják.
Hogyha latténak eresztik,
aromáját mind elveszti.

Mivé lenne az egoja,
zaccként milyen híre volna?
Ott hagyott hát csapot, papot,
nagyhirtelen eloldalgott.

Persze, így nem járt sikerrel,
az ágy alatt sem pihenhet.
Arra járt egy kis egérke,
kávécskánknak így lett vége.

2020. 01. 17.

---

Az eddig megjelent „csapolásokat” itt olvashatjátok:
https://ujkafe.website/?s=Internet+k%C3%A1v%C3%A9z%C3%B3

A Káfé-szerkesztõűők kávézási szokásait meg itt:
https://ujkafe.website/?p=82913

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ