Mai vendégünk: Szele Tamás újságíró

Egy kávé sok mindent megold

Kezdjük azzal, hogy én hosszú ideig nem kávéztam. Amikor felnőttem, a kávé nem ital volt, hanem valuta, értékmérő és rituális áldozati ajándék a hivatalokban. Ahogy a tibeti pásztor fehér selyemsálat, hatakot visz a lámának, ha az áldását kéri – és mindig hatakot visz, azt kell vigyen, különben felfordulna fenekestől mind az összes világ, egyes lámáknak több ezer hatakjuk van! – úgy vittünk mi Váradon (és Románia összes többi településén is) egy-egy doboz neszkávét az ügyintézőknek. Meg persze Kent cigarettát: tizennyolc évesen egyszer elszívtam egy ilyen, már évek óta keringő csomag Kentet, mert nem volt más dohányáru a kezem ügyében, és úgy éreztem magamat közben, mint a tőzsdecápa, aki százdollárossal gyújtott szivarra. Ez maga volt a fényűzés.
A kávé Romániában tehát többnyire nem ital volt, hanem maga a rendszer, maga a szívesség – sokáig nem is ittam tehát, tulajdonképpen huszonöt éves koromban kezdtem el kávézni, mikor a munkahelyemen felszereltek egy automatát. Azóta iszom, napi hármat szokás szerint, most már nem is ébrednék fel rendesen nélküle, de egy gondolat azóta is bánt engemet.
Éspedig az, hogy mi lett azzal a rengeteg, valutaként keringő kávéval?
Hova tűnt?
Meg nem ihatták: nem ital volt, hanem valuta. Maga a Rendszer, a szívességek, a „kéz kezet mos”, az apróbb ajándékok rendszere.
Hova tűnt az a sok tonna, évek folyamán amúgy is ihatatlanná avult árucikk?
Nekem gyanús, hogy nem tűnt el, nem szívódott fel és nem is fogják kiásni a régészek valamikor, egy titkos raktárból.
Beleivódott a mostani rendszerbe, annak minden porcikájába.
És most is kering, az egész Kárpát-medencében – csak már nem kávéként.
Átalakult, de nem tűnt el.

Fotó Hajdú Mónika

Előző kávézó: https://ujkafe.website/?p=88211

Az eddig megjelent „csapolásokat” itt olvashatjátok:
https://ujkafe.website/?s=Internet+k%C3%A1v%C3%A9z%C3%B3

1. Gergely Tamás:
   2020. február 10. 06:34

   Kent, tudjuk, 80-as éved Bukarestje