Mai vendégünk: Tüske Zsófia – könyvtáros, Eötvös Loránd Tudományegyetem

KÁVÉ

A kávé idestova már fél évszázada barátom, hűséges kísérőm, életem része.
Gimnazista voltam, amikor mostohaanyám, aki szeretett mindent mással végeztetni, először a kávédarálást bízta rám, majd később a kávé pörkölését is. A hatvanas években még nem voltak meg az ismert márkák, az Amigo és az Omnia, de nyerskávét lehetett kapni és én megtanultam azt kislábasban, óvatosan és nem túl gyorsan sötétbarnára pörkölni. Ha már készítettem, ihattam is, így a kávé egyike volt annak az igen kevés dolognak, amit a mostohaanyámnak köszönhettem. Olyan isteni íze, mint amit frissen pörkölt kávéból lehet főzni, semmilyen márkás kávénak nincs. A kávét természetesen cukor és minden más ízesítő nélkül ittuk, reggelenként a sötét konyhában ülve.

Kávéfőzőimből

A legjobb kávét néhány évvel később a sógorom főzte, komoly szertartást kanyarítva köréje, reggel és délután. Nem tudom, mi volt a titka, a hangulathoz minden bizonnyal az öröm is hozzátartozott, amit az ország másik felében élő nővérem látogatása okozott, de része volt az illat és a valóban páratlan íz, amit sógorom elővarázsolt a kávéfőzőből.
Később már, amikor a családom öttagúra bővült, a kávéból segítőtárs lett – amikor ébredéskor csukott szemmel kitapogatóztam a konyhába és csak a kávéillatra nyitottam ki a szemem résnyire, a segítségével indítottam be a napot: be kellett fűteni, gyerekeket felébreszteni, óvodába, bölcsődébe továbbítani, majd a munkahelyemre menni. Szertartások akkor már nem voltak, csak az ébredést segítő, nélkülözhetetlen koffein.
Bármi is változott az életemben, a kávéivás stabil volt: vittünk főzőt és turista-gázpalackot vizitúrára – ott az a dráma is megesett, hogy a Rábán a sodrás kirántotta a kezemből a lehűteni kívánt főzőt. Egyszer a Sajón, Körömnél a sátram előteréből ellopták a konyha-táskát, akkor is a főzőm bánta az NDK-ból származó néhány márkás edénykészlettel együtt, de az szerencsére már a túra végén volt és nem kellett sokáig nélkülöznünk a fekete italt.
Mára már nem magam pörkölöm a kávét, és sok-sok kávéfőző van a hátam mögött. Voltak kotyogók, elektromos főzők. Ma egy olasz masinám van, volt már jobb is, de egy darabig ez kitart. Ha tehetem, arabica kávét iszom, legszívesebben a Chibo jobb márkáit, a minőséget illetően nem spórolok. Rengeteg Starbucks városbögrém van, az elsőt lányom barátja hozta San Franciscoból. Később már gyűjtöttem őket, ott, ahol jártam és ajándékba kaptam ilyeneket barátoktól. Ezek jó nagyok, így inkább teát iszom belőlük, de Esztertől, a legkisebb lányomtól kaptam két kicsit is, amit Hong Kongból hozott nekem. Ma ezekből szoktam inni.

Előző kávézó: https://ujkafe.website/?p=88368

Az eddig megjelent „csapolások” itt olvashatók:
https://ujkafe.website/?s=Internet+k%C3%A1v%C3%A9z%C3%B3